Sziasztok!:)

Nagyon-nagyon-nagyon örülök neki, hogy ilyen sokan látogatjátok az oldalt, nagyon jól esik!:)
A "See you again" című történet hamarosan a végére ér, nem igazán szeretném már húzni az egészet bár a befejezés még várat magára.
Elkezdtem egy újabb történetet, ötletek, tervek vannak és már lassan egy részt is írtam belőle, majd hamarosan felteszem ide azt is, sajnos a suli miatt mostanában nincs annyi időm írni, de, hogy ne maradjatok majd friss nélkül felteszem az egyik barátnőm történet. Nekem nagyon tetszik az alap ötlet, remélem Nektek is fog!:)

Sziasztok! 37.rész!:)

See you again

37. rész

A szállodában dél felé kezdtek el mozgolódni a tegnap esti partyzok és köztük Bill is. Nyújtózott egyet és tapogatni kezdett utánam. Miután nem talált és kinyitotta a szemét.

- Lili?- ül fel

Keresett a fürdőbe, a konyhába, de sehol semmi a ruháim sem voltak a helyén, a nappaliba a dohányzó asztalon volt a levél. Felvette, de nem merte kibontani… egyedül nem merte, így átment Tomhoz.

Saki és Tobi végig nézték Billt, hogy átmegy Tomhoz. Ők már tudtak mindent, hallották a tegnapot és látták a ma reggelt…

- Tom, nyisd már ki- dörömböl

- Héé, nyugi- mormolja a túl oldalról, a lepedőt a dereka köré tekerte úgy nyitotta ki- mi van?

- Szerintem nagyon nagy gáz

- Miért?

- Lili sehol és egy levelet kaptam

- Mit írt?

- Nem mertem kinyitni

- Ülj le a nappaliba és bontsd ki, addig felveszek egy boxert

- Baj van?- ül fel Lina

- Bill idegbajt kapott- ledobja a lepedőt és belebúj a boxerébe

- Hmm?

- Szerintem gyere ki

Megvárta, míg a lány kimászik az ágyból és kézen fogva kimentek. Bill egy fotelbe ült le Lina meg a karfájára.

- Bontsd ki- biztatja

Óvatosan kinyitotta, elővette és olvasni kezdte….

Bill,

Amikor már ezt olvasod, már rég nem leszek az országban.. Minden akkor kezdődött mikor David megtudta, hogy mi együtt vagyunk, azóta folyamatosan rossz érzéseim voltak, aludni sem tudtam…folyton járt az agyam nem éreztem már magam biztonságban úgy, mint előtte.

Én nem akarok a karriered útjába állni Bill. Neked az éneklés a legfontosabb és ezt tiszteletben tartom…tiszteletben kell tartanom.

Remélem, hogy nem haragszol rám és megtudsz, majd bocsájtani nekem, valaha ezért amit tettem.

De tudnod kell, hogy szeretlek nagyon.

Köszönöm, hogy mellettem álltál mindig. És ezt a csodás hónapokat is.

Ne keress és én sem foglak téged, olyan lesz, mintha nem is ismernénk majd egymást. De a szívemben örökké megmaradsz.

Szeretlek…

Miután elolvasta könnyekben tört ki.

- Öcsi mit írt?- nyúl Tom a levélért és ő is elolvassa- ezt nem hiszem el- dobja le a kis asztalra

- Ez nem vall rá- Lina

- Miért velem kell ennek lennie?- Bill- Mit rontottam el?

- Te semmit sem- öleli át Lina- Szerintem teljesen más áll ennek a hátterébe

- Felhívom- nyúl bele a zsebébe és tárcsázni kezd- kivan kapcsolva- dobja le az asztalra

- Én nem értem…- Tom- neked nem mondott semmit?- néz Linára

- Csak annyit, hogy nagyon rossz érzése van…David miatt

- Hát, persze- csap a homlokára Bill

- Ő küldte el- Tom- képes rá…emlékezz csak Gustav régi barátnőjére

- Akkor átmegyek hozzá és elmondom neki a véleményemet- áll fel Lina

- Inkább majd én- indul el Bill az ajtó felé

- Hé, öcsi előbb beszéljünk, mi nyugodtan- megy utána

- Nem érdekel, talán még a koncert előtt visszajön

Kinyitotta az ajtót és ott állt vele szemben teljes életnagyságban David Jost. Mögötte pedig Georg és Gustav is. Bill gyűlölködve mérte végig a menedzsert.

- Hogy tehetted ezt David?- kiabálja Bill

- Hé, nyugodj, meg- emeli fel a kezét- miről van szó?

- Tudod te azt nagyon jól

- Nem, nem tudom

- Elment érted elment?- neki akart menni, de Tom visszafogta

- Kicsoda?

- Lili

- Már értem, én beszéltem neki tegnap

- Es mégis miért?

- Ezt bent beszéljétek meg inkább- mondta Gustav

A nappaliba mentek be, Gustav és Georg leült Lina két oldalára és nézték, ahogy egymással szemben áll David és Bill, aki mögött Tom állt.

- Szóval hallgatlak miért kellett elküldened?- szólalt meg remegő hangon Bill

- Miattad, a banda miatt

- És annak mi közé hozzá?- áll fel Georg- semmi

- Hé, nyugi- Gustav

- Mit mondtál neki pontosan, hogy elment innen?- szorítja ökölbe a kezét az énekes

- Hogy jobban teszi, ha elmegy, mert neked most a bandára kell koncentrálnod és nem fér bele ez most, és a rajongókra is gondolni kell, most vagyunk, a turné kellős közepén nem hagyhatjuk, hogy elpártoljanak tőlünk és az a múltkori kórházas baki sem volt a legjobb

- Te annyira bolond vagy- löki meg Bill és beesik a mögötte lévő fotelbe a menedzser-

- Ez tényleg nagy ostobaság volt- Tom

- Tényleg? Te is csak azért mondod ezt, mert neked is barátnőd van- áll fel

- Tudod, mit David csinálj, amit akarsz- Bill kiviharzott a szobából és bement az övébe. Ott, ami az útjába került tört zúzott…

- Ha az öcsémnek baja lesz David, akkor azt sosem bocsátom meg neked- Tom

- Ugyan már- legyint- sír egy sort és jobban lesz

- Mekkora egy bunkó érzéketlen idióta vagy- állt fel Lina- a srácok mindig megcsinálnak mindent, kidolgozzák a belüket is a maximumot nyújtsák te meg elintézed, hogy magánéletük semmi sem legyen

- Szerintem ebbe te ne szólj bele egyáltalán, mert téged is kirakhatlak innen percek alatt

- Na, jó David állj le- áll a lány elé Tom- most már tényleg elég

- Ebbe te ne szólj bele

Tom erre nem válaszolt semmit sem inkább hátra húzta a jobb karját és tiszta erőből behúzott a menedzsernek, aki ettől bedőlt a két fotel közé.

- Te normális vagy?- kap az orrához

Jó reggelt:) 36.rész!:)

See you again

36. rész

Egy laza kis iszogatós bulizós hangulatot hoztak össze a szálloda dolgozói a srácoknak. Minden stábtag, aki velünk volt remekül érezte magát.

A fiúk bent ültek egy asztalnál, Gustavval és Georggal. Tom háttal ült nekünk és Lina mögé állt, majd befogta a szemét. A többiek  meg csak mosolyogtak.

- Hé, ki ez?- fogja meg a lány kezét és megfordul

- Meglepetés- mosolyog Lina

Tom arcán leírhatatlan volt az öröm. Szorosan magához szorította.

- Annyira hiányoztál- suttogja

- Te is nekem- öleli át szorosan, a kezét a nyaka köré fonja.

- Azt hittem megbántottalak, hogy nem veszed, fel a telefont- néz a szemébe

- Dehogyis- végig simít rajta- csak akkor lebuktam volna, csoda, hogy Bill nem kotyogta ki

- Ő tudta?- néz rá

- Igen, és Lili is ő találta ki

- Ez egy remek ötlet volt- csókolja meg a lányt.

Körbe ültük a kisasztalt. Tom, Lina, Én, Bill, Gusti és Georg ez volt a sorrend. 

- Még mindig nem hiszem el, hogy az öcsém tudta

- Pedig igen- húzza ki magát Bill

- Csoda, hogy nem kotyogtad ki

- Hé- háborodik fel- tudok titkot tartani, ha akarok

- Ha akarsz! Ezen van a hangsúly- nevet Tom

- Na, még egy kör koktél?- áll fel Georg

- Jöhet- Bill

- Akkor valaki jöjjön még velem, nem tudok annyit elhozni egyedül

- Balfék- áll fel Gusti

- Megyek én is- áll fel Bill is és elindulnak.

- Köszi, mindent- hajol oda Tom

- Nincs mit- mosolygok- legalább nem vagy letörve

- Az biztos

- Ez volt a cél- kacsintok

Később…

Már éjfél is elmúlt, volt, aki még táncolt vagy beszélgettek az asztalnál egy ital társaságában. Gustav az egyik fiatal hang technikus lánnyal beszélgetett és nevetgéltek. Georg pedig Annával volt el egy másik sarokban. Tom és Lina összebújva beszélgettek, Bill és én szintúgy.

- Felmegyek- állok fel

- Miért?- Lina- maradj már

- Fáradt vagyok és most talán hamar el is alszok

- Én még lent maradok- Bill- Nem gond?

- Dehogyis maradj csak, majd jön aludni valamelyikkőtök

- Majd Bill- Tom

- Gondoltam, akkor jó éjt- adtam Billnek egy csókot és felmentem.

Már a liftre vártam mikor hallottam, hogy valaki fut utánam.

- Ne engedd becsukni az ajtót- szál be David mellém.

Csöndben mentünk fel. Mikor kiszálltunk nem láttam senkit sem a szintünkön.

- Sakiék merre vannak?- kérdezem

- Valahol itt biztos, de beszélnünk kellene

- Miről?

- Rólad meg Billről

Nyeltem egy nagyot.

- És?

- Nagyon jó munkaerő vagy, semmi gondom veled, mindent megteszel, amit csak tudsz és a srácok is megkedveltek téged…egyesek még jobban is, de a lényeg, hogy nem dolgozhatsz velünk többet.

Ez hidegzuhanyként ért.

- Itt van ez- nyúl bele az öltönye zsebébe és kivesz egy borítékot- ebbe van a jegyed vissza Németországba és a felmondási szerződés is, csak írd alá, persze a fizetést még megkapod erre a hónapra, de többet nem akarom, hogy Bill közelébe legyél, felejtsd el őt örökre, neki most a karriert kell építenie.

A kezemet erőtlenül kinyújtottam és a borítékot belerakta.

- A taxi reggel hét órára jön és a nyolc órás géppel mehetsz is haza.

Miután elmondta elment. Nem hittem el. Nem akartam elhinni, hogy ezt tette velem… velünk.

Bementem és leültem a fotelbe. Az arcomat a kezembe temettem és sírtam, ahogy csak tudtam. Félóra múlva erőt véve magamon írtam neki egy levelet leírtam benne neki mindent, hogy mi miért van… aztán felvettem egy kényelmesebb ruhát és összeszedtem a holmimat, mikor mindennel végeztem akkor jött be Bill is.

Bebújtam a takaró alá. Nem akartam, hogy lássa, hogy sírtam. A matrac kicsit besüppedt, ahogy befeküdt mellém. A jobb oldalamon feküdtem ő pedig szorosan mögém. A kezével átkarolt és a nyakamon éreztem a leheletét. Ez volt az utolsó éjszakánk mielőtt elmentem.

Másnap….

Hat órakor csörgött a telefonom ébresztője, először nem értettem, hogy miért, de visszaperegtek a tegnap este eseményei… Bill még mindig ugyanúgy fogott, ahogy elaludt, ami fura, mert mindig mozog álmában… óvatosan levettem a kezét magamról és felkeltem. Lezuhanyoztam és felöltöztem. A levelet egy jó látható helyre raktam.

Még egyszer utoljára adtam neki egy puszit, amitől elmosolyodott álmában és kimentem. Kisétáltam örökre Bill Kaulitz és a Tokio Hotel életéből végleg.

Tobi és Saki kint ültek a folyosón. Nem kérdeztek semmit sem, elköszöntem és mentem tovább…

Lent már várt a taxi a csomagjaimmal. Beültem és vitt is a reptérre ott vártam és fél óra múlva már Németország felé vettük az irányt…

35.rész!:) Jó reggelt!:)

See you again

35. rész

Mielőtt tovább indultunk volna Linát kikísértem a repülőtérre, Tommal már nem akartak több feszültséget generálni Davidnek.

- Hiányozni fogsz- ölel át

- Te is nekem- szorítom magamhoz- majd hívj,  ha leszálltál

- Rendben, Tomnak mond, hogy majd hívjon

- Megmondom- mosolyodtam el

Elindult beszállni a gépre én pedig a taxival visszamentem a szállodához és elindultunk a busszal.

A koncertek jöttek egymás után, ahogy hagytuk magunk mögött a kilométereket úgy nőtt a stressz.

Norvégia, Svédország és Finnországot is magunk mögött hagytuk, mikor kiderült, hogy az oroszországi koncertek törölve lettek.

A fiúk levoltak törve teljesen és semmivel sem tudtam a kedvükbe járni. A következő koncertig egy hét volt még hátra. Már elkezdték tervezni mit kellene csinálni, esetleg hazamenni.

Egy benzinkútnál megálltunk pihenni és nassolnivalót venni magunknak, majd utána elindultunk újra.

- Te már megint eszel?- ül le velem szembe Gustav

- Kérsz?- nyújtom felé a chips-es zsacskót

- Köszi- nyúl bele nevetve- stresszes vagy?

- Lehet- vonok vállat és lettem a chipes zacskót

- Nem azért mondtam, ehetsz ám

- Csak iszok- nevetek és a kishűtőhöz léptem mikor minden elsötétült.

- Mégis mit történt?- hallottam Bill hangját, de a szememet nem tudtam kinyitni

- Pontosan akkor tudok mondani, ha eszméletéhez tért a beteg, van hozzá egy két kérdésem, hogy beigazolódjon a gyanúm

- És mégis mi az?

- Lehet vetélése volt

- Vetélése?- akad ki- de hát ahhoz terhesnek kellene lennie

- Valószínűleg az volt, mostanában nem volt stresszes? Nem volt semmilyen fura dolog vele kapcsolatban?

- Többet evett ezt vettem észre, a stressz meg a munkával jár

Csend.

- Bill- szólaltam meg halkan, mire azonnal leült az ágyam szélére

- Kicsim- fogja meg a kezem- jól vagy?

- Mi történt?- nyitom ki a szemem

- Megvizsgálnám előbb és tennék fel néhány kérdést- jön az orvos a másik oldalamra. – Kimenne?- néz Billre

- Nem lehetne bent maradni?

- Akkor kérem menjen az ágy másik végébe

Bill kelletlenül, de oda állt és görcsösen szorította az ágy rácsát. A doktor megmérte a pulzusom, megnézte a pupilla reflexeimet és kérdezett néhány dolgot utána.

- Mostanában nem érezte magát furán?

- Néha reggel rosszul voltam és többet ettem talán a kelleténél, de más nem volt

- A ciklusa rendszeres volt?

- Nem, kihagyott pár hetet, de a stressz miatt máskor is volt ilyen

- Ez most nem a stressz számlájára írható, terhes volt, négy hetes

- Négy hetes?- ültem fel

- Akkor miért nem vettünk észre semmit?- Bill

- Nem mindenkinél egyformák a jelek

- Ezt nem hiszem el- kezd folyni a könnyem

- Nyugodjon meg! Pihennie kell a szervezetét nagy veszteség érte jobb lenne, ha most pár napig itt maradna, egy kettőről lenne szó csak, hogy biztos legyek abban, hogy biztos pihen

- Meglesz doktor úr- válaszolja Bill

- Most magukra hagyom önöket, később benézek még- kivonult a teremből

- Haragszol rám?- nézek Billre

- Ugyan miért haragudnék?- fogja két keze közé az arcomat- nem a te hibád

- Biztos?

- Biztos- csókol meg- lehet még babánk annyi amennyit akarunk és a munka sem a legstresszmentesebb álom meló.

- A többiek?- szipogok

- Tom kint van, Georgék is akartak jönni, de nem akartak tolakodok lenni

- David?

- Ő hozott be

- Komolyan?

- Komolyan, aggódott Ő is

- Mikor lesz a koncert?

- Hétfőn

- Most milyen nap van?

- Szombat

- Meddig voltam én kiütve?

- Jó pár napig, nagyon aggódtam sőt mindenki

- Linát és Ryant hívtad?

- Lina mondta el neki, de felkell hívnod

- Felfogom- sóhajtok

- Hogy érzed magad?

- Mint akin átment egy tank és kicsavartak

- Jobban leszel, csak pihenned kell

- Remélem a koncertig kiengednek

- Majd esetleg videóról nézed végig, pihenned kell, most mondták el

- David meg nem tudja egyedül végezni a munkát és megbolondul

- Majd segítünk neki, ne aggódjál annyit- puszil meg

Két hosszú és unalmas nap után végre visszamehettem a hotelbe. Mindenki udvarias volt velem és figyelmes. A fiúk pedig nem hozták szóba a dolgokat és kevesebbet kellett nekik „ugrálnom”, kicsit mozgósították magukat.

 Ryan és Lina ki voltak akadva, nem is tudom melyik volt idegesebb a telefonomba, de megnyugtattam őket és most mindennap legalább kétszer hívnom kell őket, mint valami óvódásnak…

A következő két koncertet persze a színpad mögül néztem végig és segítettem ugyanúgy mindenben, ahogy eddig.

Csehország után Franciaország jött ahol négy városból háromban fel is tudtak lépni. Torino, Padova, Belgrád, Bécs, Zürich, Toulouse, Genf így jöttek sorra a városok. Svájc után Spanyolország volt a következő úti cél Barcelona és Madrid. A két koncert közti lazítós napon a srácoknak szerveztek egy partyt a szállodában. Izgatottan vártuk a party-t a srácok is és Tomhoz Lina is jött látogatóba. 

Jó reggelt! 34.rész!:)

See you again

34. rész

Brüsszel után már a következő koncert Németországban volt Oberhausen- ben. A fiúk itt érezték magukat a legjobban. A hazai közönség nagyon kitett magukért és Tomnak is jobb volt már a kedve az elmúlt napokhoz képest. A többiek is örültek, hogy végre a saját ágyában alhat mindenki és Tom és Lina együtt tölthettek pár napot kettesben is.

Vasárnap már Hamburgban léptek fel, Tomnak a kedve kezdett lohadni a közeledő elbúcsúzástól Linával, de a koncert végén igazán nagy meglepetést tartogattunk neki.

Miután lefürödtek és mindenki összepakolta magát a fiúk kifújták magukat és ejtőztek egyet a nagy utazás előtt.

- Nem akarom, hogy elmenj- bújt Tom Linához

- Nem muszáj- mosolyogja el magát

- Mire gondolsz?- kapja fel a fejét

- Lilivel lebeszéltük és egészen a Norvég koncertig veletek leszek

- Komolyan?- lepődik meg

- Komolyan- csókolja meg

- Ez jobb mint a szülinapom- vigyorog

Éjfél után ültünk be a buszba most már Linával és neki láttunk az útnak. Szokás szerint Billhez jöttem be éjszakára.

- Imádok veled aludni- ölel át hátulról

- Akárcsak én veled

- Tudod, eddig még csak Veled voltam együtt itt- csókolja meg a nyakam

- Persze- fordulok felé

- Komolyan mondtam- csókol meg erőteljesen

Másnap…

A fiúk izgatottak voltak egész nap. Már korán reggel is cukkolták egymást és a lányokra tettek megjegyzéseket Tommal az élvonalban, de mikor Lina kijött utána már csak nevetett Georg hülyeségein.

Hangpróba után David tartott nekik egy kis eligazítást addig Linával körbejártuk a stadiont és segített nekem elhelyezni a vizeket és Bill ruháit is vele raktam rendben.

A koncertet szokásosan a színpad háta mögött néztük végig és dúdoltuk a dalokat Linával. A koncert végén a szállodába mentünk és élvezték a fiúk a pihenést.

­- Hát ez isteni volt- fekszik le Tom Lina mellé az ágyban

- Nagyon jó volt- bújik a fiúhoz

- Gyakrabban kellene velem jönnöd turnézni, alig vártam, hogy vége legyen az egésznek

- Nagyon jók voltatok, el sem hittem, hogy ilyen jó lesz

- Egy jó gitáros tud javítani a színvonalon- vigyorog

- Persze- forgatja a szemét- bár Bill tánc tudása hagy némi kivetni valót

- Nem tudom minek csinálja, szerintem sok az adrenalin benne ilyenkor, van mikor azt se tudja miért hadonászik

- Azért a Te mozgásod meg arckifejezésed sem piskóta drágám- nevet fel- meg az a mellény

- Nem tetszik?- tornyosul fölé

- Azt kell mondjam, hogy inkább egy csöves jutott eszembe, mint egy szexi gitáros

- Ezt még visszakapod- csókol bele a nyakába

Aznapra lazítást terveztünk és egy közös négyes vacsorát estére. Délelőtt és a délután nagy részét a szálloda szolgáltatásait használtuk ki, este pedig az egyik dániai étterembe mentünk el.

Linával kicsinosítottuk magunkat és miután Bill és Tom is végzett-kivételesen rájuk kellett most várni, amit nem győztünk az orruk alá dörgölni- elindultunk vacsorázni.

- Éhen halok- mondta Tom a kocsiban

- Nem kellett volna annyit készülni- Lina- még öt perc még öt perc- utánozta mély hangjukat

- Hahaha, akárcsak titeket hallanánk- legyint Bill

Az étteremben egy eldugott asztalt kértünk a sarokban. Megkaptuk az étlapot és miután leadtuk a rendelést egy üveg bor társaságában beszélgetni kezdtünk.

- David tudja, hogy itt vagyunk?- kérdezi Lina

- Nem igazán akartuk beavatni- Tom- majd megtudja holnap

- Reméljük tőlünk és nem másoktól- válaszoltam

A vacsora után a közeli parkban sétáltunk. Tomék elől mentek mi pedig leghátul. Szerencsére sötét volt és nem aggódtunk semmi és senki miatt és reméltük, hogy a fiúk álruhája a lehető legjobba sikerült, majd éjfél felé csendben visszamentünk a szállodába és folytatta mindenki a saját maga módján a romantikát.

Sajnos a következő nap már nem sikerült ennyire jónak… Szerdán hangos ajtókopogtatásra majd csapkodásra lettünk figyelmesek. David önkívületi állapotban próbált minket felébreszteni, de evvel együtt sikerült az egész szállodát.

- Igen?- nyitja ki álmosan Bill

- A szobámba legyetek öt perc múlva- ordította a képébe és otthagyta

Négyesben a lehető leghamarabb bementünk Davidhez. Leültünk a kanapéra Ő pedig előttünk sétált fel alá és kiabált.

- Komolyan ennyire nehéz volt felfogni, hogy ne mutatkozzatok nyilvánosan? Erre Ti ölelkeztek, csókolóztok a parkba? Komolyan észnél vagytok?

- Állj már le!- Tom- elszédülök tőled

- Felfoghatnák a rajongók, hogy lehet magánéletünk- Bill- és egyiket sem zavarná

- Kiadunk egy közleményt, hogy nem Ti vagytok a képen és elsimítva az ügy

- Nem- áll fel Tom- nem fogunk a kedved szerint ugrálni

- Én sem vagyok benne- Bill- dolgozd fel David

- És ha bántani fogják a lányokat?

- De nem fogják, a kilétüket nem kell nyilvánosságra hozni- Tom

- Jobb, ha most mentek, nekem le kell nyugodni, pakoljatok össze és nemsokára indulunk tovább.

Kihasználtuk az alkalmat és gyorsan kiosontunk mind a négyen.

Jó reggelt!:) 33.rész!:)

See you again

33. rész

2010.02.22. Luxemburg, Esch Alzette, Rockhal

Az utazást reggel nyolckor kezdtük meg. Először mindenkiért eljött a kis fekete busz és utána együtt mentünk és szálltunk be a nagy buszba.

Az út hat órára becsültük fel és fél óra késéssel Luxemburgba is értünk. Három órára már a stadionnál voltunk, megkerültük és úgy mentünk a hátsó bejárathoz. Tél révén azt hittük kevés rajongó lesz a stadion előtt, de sokan nagykabát sapka sál kombinációban fagyoskodtak és meleg teát fogva a kezükbe kezdtek sikítani a srácok láttán.

A stadion háta mögött megálltunk, mindenki megfogta a táskáját és bementünk az épületbe. A fiúk az öltözőjükbe lepakoltak, ebédeltek egyet, mire végeztek a színpad már teljesen állt és neki láttak a két órás hangpróbának.

Amíg ők próbáltak addig Bill ruháit rendeztük sorba az egyik lánnyal, azután a fiúknak egy könnyű vacsora, amit az idegesség miatt nem igen tudtak megenni és neki láttak készülődni. Natalie Billt hagyta utoljára, a többi fiú csak egy könnyed alapozót kapott és felöltöztek a ruhájukba. Tom a cigiket szívta, Gustav nyújtott és az ujjait ragasztotta le nehogy kicsússzon a dobverő az ujjai közül, Georg félóránként a WC-re járt, Bill pedig a listát nézegette, hogy következnek a dalok.

A koncert kezdetét este nyolcra terveztük, a rajongókat pedig már hét órakor kezdték beengedni.

- Odakint hatalmas a tömeg- nyit be David- teltház van

- Ennyire még sosem izgultam- tördeli a kezét Bill

- Minden rendbe lesz, menjetek ki rátok adja Günther a mikrofonokat és beállunk a kezdéshez.

Libasorban elindultak én pedig utánuk. Mindenki ráadták sorban a mikrofonokat.

- Maradj végig itt- szorítja a kezem Bill- ha ruhát váltok itt jövök majd

úgyis

- Ne aggódj, itt leszek és segítek

- Szerencse puszi jár?

- Persze- körbe néztem és megcsókoltam

- Ettől máris jobban vagyok- húzza ki magát

Mindenki beállt a helyére és a színpad elsötétült a rajongók pedig elkezdtek sikítozni és kiabálni a srácok nevét.

A gömbben kigyulladtak a fények és felhangzott a Komm. Tom és Georg a húrok közé csapott és Gusti is elkezdte a dobokat ütni, majd Bill lépett ki a tojásból és belekezdett…a napszemüvegét eldobta a mikrofonját pedig belerakta az állványába ...Tom és Georg vokálozott és Bill valami táncfélét is produkált.

Tizenkilenc szám után teljesen kifáradva, izzadva jöttek le a színpadról.

- Milyenek voltunk?- kérdezte Bill elsőnek száz wattos mosollyal miközben szedték le róla a ruhákat.

- Nagyon jók voltatok srácok- pacsizott le mindenkivel David

- Főleg én- vigyorog Tom- az a gitárszóló sose sikerült még ilyen jóra- húzza ki magát

- Georg sem rontotta el a szintit- Bill- remekek voltunk, teljesen feltöltődtem még simán le tudnék nyomni ugyanennyit

- Inkább maradj csendben- vágja Tom neki a törölközőjét

- Maradj nyugton- nevet David- menjetek zuhanyozni aztán irány a busz és indulunk is.

Zuhanyzás után összeszedték a holmijukat és elindultunk a buszba ahol már Jutta finom vacsorával várta őket.

A vacsora után összegyűltünk és a fiúk elkezdték kibeszélni a koncert mindegy egyes részletét, engem is belevonva mit láttam jónak és mit nem.

A busszal megálltunk az egyik éjjel is nyitva tartó benzinkútnál a határ előtt és feltankoltak nassolnivalókkal és utána végre csend borult a buszra csak a motor zúgását lehetett hallani.

A fiúk rögtön elaludtak, de nekem nem nagyon ment. Egy darabig még a laptopon néztem az e-maileket amiket a hollandiai szállodától kaptam.

- Nem tudsz aludni?- jön ki Bill kócosan a szobájából

- Nem megy- csukom össze a laptopot

- Gyere be hozzám- megfogta a kezem és együtt mentünk be a háló helységbe.

- Mennyi idő után szoktad meg Te?

- Ha az első nap nem tudsz aludni a másikon már biztosan, mert hulla vagy

- Remek tanács- bújok hozzá

2010.02.23. Hollandia, Rotterdam, Ahoy

Reggel elsőként keltem, gyorsan felöltöztem és kimentem megcsinálni a reggelit, Juttával megegyeztünk, hogy ezt én fogom mindig intézni. Elővettem a bekevert gofri tésztát és elkezdtem sütni, már a fele adaggal kész lettem mikor a fiúk kezdtek megjelenni.

Morcosan, kócosan, éhes és mérgesen ültek le az asztalhoz én pedig eléjük raktam mindent. A reggeli vége felé járva már igencsak beszédesek voltak.

- Milyen volt az első buszos alvás?- érdeklődött Gustav

- Érdekes, nem tartozik a kedvenceim közé úgy érzem

- Egy valamit szögezzünk le- emeli fel Tom a mutató ujját- a buszban nincs szex!- vigyorog- akkor Georg rátok fog élvezkedni- röhögi el magát

- Fúj, de undorító vagy!- vágja neki Bill a maradék gofriját, de Tom csak nevetett tovább.

Először a szállodához mentünk. Ott a legfelső emeletet teljesen megkaptuk és mindenki kipakolhatott a szobába. A mosásra váró ruhákat leküldtük a tisztítóba a fiúk pedig nyújtózhattak egyet még a hangpróba előtt.

Egy órával az indulás előtt elkezdtünk készülődni és már mentünk is a stadionhoz. Ott szintén rajongok hada várta a fiúkat, akik bent már kevésbé lámpalázasan neki láttak a hangpróbának.

Az esti koncert szintén zökkenőmentesen zajlott le, majd utána egyenesen mentünk is a szállodába, ahol végre kialhatták magukat nyugodtan és Tom is fel tudta hívni Linát.

Hollandiából csak csütörtökön indultunk el Brüsszelbe, ahol a fiúk azaz napi koncertet tervezték.

Jó reggelt!:) 32.rész!:)

See you again

32. rész

Mikor hazaértem egyből Ryant hívtam, még mindig Anyáknál voltak és csak januárba terveztek hazajönni.

- El sem hiszem, hogy Anyáék nem is kezdtek papolni neked erről az egész gyerekügyről- csodálkoztam el

- Én se nagyon akartam- nevet fel- de Apa meglepődött, hogy képes vagyok fejlődést mutatni, ahogy Ő mondaná, Anya pedig teljesen elhalmozta ajándékokkal, rájuk sem ismerni

- Rólam kérdeztek?

- Anya igen, azt mondta, ha hívod alig tudtok beszélni és hogy aggódik azon, hogy mennyit dolgozol

- Ironikus, hogy pont Ő beszél

- Eléggé, de nézd el nekik, nem fognak megváltozni

- Tudom- sóhajtok

- Mentek valahova holnap?

- Nem tudom, most nincs nagy kedvem, lehet inkább itthon maradok

- Baj van? Billel összevesztetek?

- Minden a legnagyobb rendben, csak fáradt vagyok

- Remélem is, hogy nincs nagyobb baj, de most megyek, majd beszélünk még

- Rendben, puszi mindenkinek

- Átadom, vigyázz magadra!

Pár másodpercig még hallottam a vonal megszakítását jelentő sípolást és letettem a telefonom.

Kipakoltam a táskámból és elkezdtem elrendezni a ruhákat, miközben betettem egy mosásnyi való adagot. Billt később vártam, így nem aggódtam azon, hogy meglátja a szomorúságot a tekintetemben.

Miután elpakoltam a ruhákat is nem nagyon akadt több dolgom így csináltam egy egyszerű vacsorát és leültem a laptopom elé. Elkezdtem böngészni a fiúkkal kapcsolatos oldalakat, a lemezről való kritikákat, mikor elkezdett csörögni a telefonom jelezvén, hogy Bill megérkezett.

Egyből a szobámba mentünk és amint megjött szinte el is múlt a rossz kedvem, szóhoz sem hagyott jutni, letepert az ágyra és végre élveztük, hogy csak miénk és végre senki sem zavarhat minket.

Szilveszter napján még mindig program nélkül álltunk, de Georg délután beugrott a fiúkhoz és egy ígéretes partyról kezdett beszélni.

Linával gyorsan kellett készülődni és a fiúkkal együtt mentünk a party helyszínére, ott már javában zajlott a party és fel sem tűnt senkinek sem, hogy átvágtunk az egész helyen, hogy igénybe vegyünk a VIP részleget.

- Köszöntőt mondanék- áll fel Tom közelegve éjfél felé, kicsit már ittas állapotban- remélem a következő évünk is olyan sikeres lesz, mint a mostani volt, év elején még minden kilátástalan volt, de most, hogy már a turné is itt van egy karnyújtásnyira és, hogy egy gyönyörű nő van az oldalamon, örömmel vágok bele az új kihívásokba és az újévbe!-Egészségünkre- húzta le a pezsgőt

Az utolsó tíz másodpercet együtt mondtuk mindannyian és mikor az éjfélt is megütötte az óra nagy ovációban tört ki mindenki.

Bill mellett álltam és rámosolyogtam éjfélkor, keze közé fogta az arcomat és először egy finom puszit adott, majd egy csókot és végül a szemembe nézett.

- Szeretlek- suttogta és újra megcsókolt

A party éjfél után még jobban beindult, mint előtte. Önfeledten táncoltunk és énekeltünk is, de amilyen gyorsan beindult a buli a hatalmas ital mennyiség elfogyasztása miatt a vége felé laposodni kezdett. Rendeltünk egy taxit és inkább hazamentünk és ott folytattuk a partyt.

A január nagyon hamar eltelt. Az izgalom egyre fokozódott, ahogy közeledett a turné napja. A buszok és a kamionok készen álltak már az indulásra. Egy utolsó nagy meeting volt még hátra ahol mindent megbeszéltünk, a zenékről, ruhákról és egyéb fontos dolgokról.

A turné előtti utolsó éjszakára terveztem a pakolást, mivel Bill már túl volt rajta így Ő segített nekem mivel Lina Tommal töltötte az utolsó órákat.

- Félek, hogy itthon hagyok valamit- jövök ki a gardróbból egy újabb adag ruhával a kezembe

- Akkor majd veszel- von vállat- én is félek ettől, de ennyi utazás után, már profin pakolok

- Evvel nem segítesz- dobom le a ruhákat a bőrönd mellé

- Hozz hideg időre való holmit, partyra való holmit, lazításhoz meg ilyenek, mindig ezek alapján pakolok.

- Nem hittem volna, hogy ilyen nehéz lesz két hónapnyi ruhát elpakolni- kiabálok ki a gardróbból

Óráknak tűnő szenvedés után végre sikerült a legszükségesebb holmikat elpakolnom. Két hatalmas bőröndbe zsúfoltam bele a holmikat és egy közepesbe a cipőket és a pipere szereket. Bilell levittük őket az előtérbe, hogy reggel már ne kelljen vele vacakolnom és utána átadtuk magunkat a pihenésnek és kiélveztük az utolsó kettesben töltött pillanatokat mi is.

Lináknál…

Tom türelmetlenül kapcsolgatta a lány hálószobájában a TV-t.

- Kész vagy már Kicsim?- kiabál be újra

- Öt perc és igen

- Félórája ezt mondogatod- sóhajt

Öt perc múlva valóban nyílt az ajtó és Lina állt az ajtóban fehér selyem köntösében kibontott hajjal.

- Ennyi készülődés után azt hittem valami szexi lesz rajtad- szomorodott el Tom

- Mi van szerinted alatta?- indul meg felé és mikor az ágy alá ért kioldotta a köntösnek az övét és lecsúszott róla

Tom ösztönösen a lány felé nyúlt és magához rántotta.

- Istenien áll rajtad- csókolja meg a nyakát

- Reméltem is, hogy tetszeni fog

- Nagyon eltaláltad a stílust- puszilja meg

- Azt akarom, hogy emlékezetes legyen ez az éjszaka- néz mélyen a srác szemébe- és, hogy ne felejts el a turné alatt sem

- Sosem felejtenélek el- csókolja meg

Becsúsztatta a lány háta mögé a kezét és kikapcsolta a melltartót, majd szépen lehúzta a válláról….

31. rész!:)

See you again

31. rész

Segítettünk felhordani Nekik a holmikat és közben elmesélték a tegnapi eseményeket. Miután ők is átöltöztek leültünk az ünnepi asztalhoz és elfogyasztottuk a vacsorát, majd utána jött az ajándékozás. Percekig csak a csomagolók hangja törte meg a csendet és Bill tapsikolása mikor meglátta mit kapott.

A srácok nagyon örültek a Tőlem kapott ajándéknak és egész este az albumot nézegették és különböző sztorikat meséltek róluk.

- Tetszett az este?- kérdezte már Bill fent az ágyban

- Nagyon- mosolyodom el- a legszebb karácsonyom volt és ez a nyaklánc is annyira tetszik- fogom meg a szív alakú medált

- Örülök neki- puszil meg- de ettől függetlenül meglesz a hó csata

- Inkább bent maradok és sütök Anyukáddal

- De nem igaz, hogy még nem voltál ilyenen- ül fel hirtelen, mire én kiestem a karjai közül

- Pedig igen és eddig is tökéletesen éltem az életemet- fekszek rá a párnámra

- De nagyon jó muri- fekszik vissza mellém

- Hűtsd le magad és inkább aludjunk- fordulok az oldalamra

Másnap mikor felkeltem Bill már dalolászva bújt bele a vastag overalljába.

- Na milyen?- vigyorog

- Hát érdekes, tudsz mozogni?

- Persze- jön oda

- Ebben akarsz hó csatázni?

- Hát persze! Nem ázik át, megvéd Tom hülye dobásaitól is, tetszik?

- Nagyon jól áll- nevetem el magam

- Na- durcizik- itt ez a menő- nyújtja rám a nyelvét

Felöltöztem és Bill nyomában lementem a földszintre ott Tom szintén egy hasonló overállba állt már. A fiúk kimentek és amint leértek a teraszról már el is kezdték egymást dobálni. Egy darabig néztük még őket, de amikor már messzebb mentek inkább bementünk a konyhába Simone-nak mézeskalácsokat gyártani.

Miután avval is végeztünk és a fiúk még mindig kint játszottak, így beültünk a nappaliba és Simone társaságában belenéztünk a fiúk gyermekkori albumába.

Épp az egyik képen nevettünk mikor a fiúk röhögve szó szerint beestek a bejárati ajtón.

- Kijátszottátok magatokat?- álltunk meg Linával a bejárati ajtóban

- Hát még nem teljesen- komolyodik el Bill és közelebb jött hozzám- most jön a java- felkapott és elkezdet kirohanni, majd egyenesen bele a hóba

- Biiiiiiiiiiiiiiiiiill- kiabáltam

- Kaulitz csak másszak ki innen ezt visszakapod!- hallottam Linát, aki kiásta magát a hó alól és Tom után eredt

- Ezt sosem fogod jóvá tenni- állok fel

- Csak játék volt- ad egy puszit

- Tudom- lököm meg és amennyi havat tudtam rásöpörtem, majd otthagytam.

Bill már csak a fürdőben ért utol, ahol már a forró fürdőt engedtem magamnak.

- Remélem kettőnknek engeded- ölel át hátulról

- Talán megengedem, hogy bele gyere- fordulok felé

- Talán?

- Csúnya dolog volt- zipzárazom le a pulcsiját

- Kitudlak engesztelni úgy érzem- csókolja meg a nyakamat

- Látok rá esélyt- vigyorodom el

Már épp ledobtam Bill pulcsiját és a pólóból bujtatott ki mikor Tom röhögve benyitott.

- Hoppá- nevet- ha végeztetek gyertek le ebédelni- kacsint

- Na, szuper- bújok vissza a pólómba

- Ne hagyj már itt édes

- Legközelebb csukd be az ajtót

- Ezt még visszakapod- búj bele a pólójába

Mire leértünk már mindenki ott ült az asztalnál és szedték a levest.

- Ez gyors volt öcskös- nevet Tom

- Maradj csendben- csapja tarkón miközben leül mellé

- Fiúk viselkedjetek már- Simone- néha úgy érzem mintha állatokat neveltem volna

- Tom esetében lehet nem is tévedsz annyit Anya- vág vissza Bill

- Szilveszterre van valami ötletetek?- Lina

- Mi itt maradunk még akkor is- Gordon- csak az új év első napjaiban megyünk vissza

- Majd Georggal beszélek- Tom- Ő mindig tud valami jó helyet

Ebéd után Billel végre felmehettünk kettesbe, de Tom még egy utolsót odaszólt Neki és elkezdték egymást püfölni a folyosón.

A napok rohamosan teltek. December utolsó előtti napján kezdtünk el pakolni mindent, szomorúan láttam neki, nagyon megtetszett itt minden, de nem csak nekem nem akaródzott neki látni pakolni.

- Valami baj van?- simít végig Tom Lina arcán

- Csak, ha elmegyünk innen újra vissza csöppenünk a hétköznapokba, Ti elmentek turnézni nemsokára én meg otthon maradok- szomorodik el

- De nem örökre megyünk el, és Te is eljöhetsz egy két közelebbi helyre

- Tudom, de az mégsem olyan, mintha Veled lennék egész végig

- Nekem is hiányozni fogsz- öleli át- de hidd el hamar elfog telni

- Na persze- sóhajt

- Komolyan- fogja keze közé az arcát- higgy nekem

- Rendben- puszilja meg

Miután mindenki végzett a csomagolással megreggeliztünk és Simone óvó tanácsaival elindultunk hazafelé. Tomékat követtünk egész úton, hogy Bill nehogy megint elrontsa az irányt.

- Alszunk ma is együtt?- néz rám Bill

- Aludhatunk- mosolyodom el

- Szuper- vigyorog- most sokkal jobban várom a turnét, mint szoktam

- Miért?

- Ott leszel velem minden egyes alkalommal, ennél jobb nem is lehet

- Jó lesz nagyon- simítok végig a combján

- Tomot sajnálom, biztos rosszul fogja viselni egy idő után, főleg a szex hiányát

- Ez csak megerősíti a kapcsolatukat

- Tudom, csak kérdés, hogy Ők ketten is így gondolják-e

Új fejlécet kapott az oldal, amit nagyon nagyon nagyon köszönök Ann McGuire-nek!:) Ő a http://rockandroll-world.blogspot.hu/ -t vezeti, nézzetek be ide is!:))

Jó reggelt!:)

See you again

30. rész

Sötétedésre mi is oda értünk a házhoz. Bill először rossz helyen fordult le és a város másik oldalán lyukadtunk ki. A hosszú autóút után jól esően szálltunk ki a kocsiból és a táj mindenért kárpótolt minket.  A házról világító díszsorok lógtak le.

Kipakoltuk a csomagtartóból a két bőröndünket és az ajándékcsomagokat, majd felhordtuk őket a havas teraszra és a nappalin keresztül mentünk be.

- Megjöttünk- kiabálta Bill

- Fiam-áll fel Gordon és átvette a csomagokat

- Jajj, de jó titeket látni- jön Simone is ki a konyhából- aggódtam már és nem értünk el telefonon titeket

- Drága Bill a GPS mellett is rossz úton jött le- puszilom körbe őket

- Tom jobban tudja az utat na- teszi el a bőröndöket a lépcsőhöz

- Tudok segíteni valami? Nagyon jó illatok vannak

- Semmiben sem kell Drágám, menjetek fel nyugodtan, tegnap kitakarítottam a másodikon van a szobátok, Bill mutasd meg Neki!

Gordon segített felcipelni a holminkat és utána magunkra hagyott. A kis fakomódokba kipakoltam a ruháinkat.

- Remélem nem vagy teljesen fáradt- áll mögém Bill és belecsókolt a nyakamba

- Miért?- fordulok meg és átkaroltam a nyakát

- Tudod ide még nem hoztam lányt- a kezével megmarkolta a fenekem

- És?- harapok gyengéden az ajkába

- A vacsora még várhat- felkapott az ölébe és az ágy felé hátráltunk

- Gyerekek, gyertek enni-kopog az ajtón Simone

- Megyünk már- kiabáltam vissza- hát erre még várni kell Édes- adtam neki egy puszit és lesiettem a konyhába.

- Bill?- néz rám Simone

- Még szöszöl valamit, úristen, de gyönyörű konyha- torpanok meg az ajtóban

- Tom érdeme a többi pedig Billé- kezdi Simone 

- Tényleg?- lepődök meg

- Igen, először nem akartam elhinni, hogy vettek külön egy házat itt Németország egyik végében, de azt mondták ide minden karácsonykor el akarnak jönni és már évek óta ide járunk.

- Hát ez nagyon szép- ülök le a pulthoz.

- Anyának a legjobbat- toppan be Bill a konyhába és megpuszilja Simone-t

- Egyetek gyerekek- teszi le elénk a pultra a forró levest és tésztát

- Holnap segíthetek a főzésben?- kérdeztem

- Persze, korán reggel még elugrok a közeli boltba és utána neki is láthatunk

- Rendben- mosolyogtam

Vacsora után Billel elmosogattunk és csalatkoztunk a nappaliba Simonéékhez. Elbeszélgettünk, bármikor a szüleim kerültek szóba Bill udvariasan elterelte a szót és Simone sem hozta szóba a témát. Ők már hamarabb felmentek a szobájukba és nem sokkal később Mi is csendben felmentünk a legfelső szintre.

- Direkt a Tiétek a legfelső szint Tommal?- kérdeztem már az ágyban

- Igen, mert ha lent valami zajongás van fent tudunk aludni, Anya amúgy sem szeret nagyon lépcsőzni és neki teljesen megfelelt.

- Nagyon rendesek vagytok Velük, ez úgy tetszik- bújok hozzá

- Ez lesz a legjobb karácsonyod- csókol a nyakamba

- Az biztos- csókoltam meg

A másnap még több havat hozott és hideget. Simone Tomékért aggódott, hogy-hogy fognak eljutni ide, de miután beszéltek telefonon, már jobb kedvvel látott neki a főzésnek.

Amíg mi főztünk, addig Bill és Gordon kint a havat próbálta eltakarítani a feljáróról és a fészerhez próbáltak utat csinálni.

- De utálom a havat- jön be Bill és lecsapja a sapkáját a pultra

- Na, mi van? Nehéz a munka Drágám?- nevet Simone

- Ez csak jön és jön- bosszankodik- holnaptól Tom fog havat lapátolni

- Neki is kifog jutni a jóból ne aggódj- puszilom meg

- Azt hiszem, veszek egy forró fürdőt aztán jövök- indult meg a felső emeletre

A csöndet csak a kés hangja törte meg, ahogy hozzá ért a vágólaphoz és a tűz ropogása a kandallóba.

- Kérdezhetek valamit?- szólalt meg Simone több percnyi hallgatás után

- Persze, bármit

- Tegnap észrevettem, hogy érzékenyen érintett a család téma, baj van otthon?

- Ott nem lehet baj, ahol nincs is család- választoltam

- Nem muszáj róla beszélni, ha nem akarsz

- Annyira jó látni, hogy Ti ilyen családias hangulatban éltek, szerettem volna, ha az enyém is ilyen lesz, de általában Anyáék elintézték ezt egy teli bankkártyával és itt véget is ért

- Sajnálom kis Drágám- simogatja a karomat Simone- menj csak fel nyugodtan innen már megy Nekem is egyedül, Tomék is hamarosan megérkeznek

- Rendben- mosolyogtam rá és elindultam felfelé

- Hát te?- jön ki Bill a fürdőből

- Feljöttem készülni- dobom le a pulcsim

- Jól vagy? Kicsit szomorúnak tűnsz

- Semmi bajom- puszilom meg és bementem a fürdőbe

Megengedtem a forró vizet és kényelmesen elhelyezkedtem a kádban. Félóra relaxálás után kijöttem és egy szál törölközőben neki láttam ruhát keresni.

- Mit vegyek fel?- fordulok Bill felé

- Nekem jó vagy így is- les ki a telefonja mögül

- Kicsit huzatos lenne végig enni így a vacsorát- nevetek

Nagy nehezen kiválasztottam egy kötött felsőt és egy hozzá passzoló cicanacit és miután elkészültünk mindketten lementünk a nappaliba, épp időben, ugyan is Tom és Lina megérkeztek.