Jó reggelt:) 36.rész!:)

See you again

36. rész

Egy laza kis iszogatós bulizós hangulatot hoztak össze a szálloda dolgozói a srácoknak. Minden stábtag, aki velünk volt remekül érezte magát.

A fiúk bent ültek egy asztalnál, Gustavval és Georggal. Tom háttal ült nekünk és Lina mögé állt, majd befogta a szemét. A többiek  meg csak mosolyogtak.

- Hé, ki ez?- fogja meg a lány kezét és megfordul

- Meglepetés- mosolyog Lina

Tom arcán leírhatatlan volt az öröm. Szorosan magához szorította.

- Annyira hiányoztál- suttogja

- Te is nekem- öleli át szorosan, a kezét a nyaka köré fonja.

- Azt hittem megbántottalak, hogy nem veszed, fel a telefont- néz a szemébe

- Dehogyis- végig simít rajta- csak akkor lebuktam volna, csoda, hogy Bill nem kotyogta ki

- Ő tudta?- néz rá

- Igen, és Lili is ő találta ki

- Ez egy remek ötlet volt- csókolja meg a lányt.

Körbe ültük a kisasztalt. Tom, Lina, Én, Bill, Gusti és Georg ez volt a sorrend. 

- Még mindig nem hiszem el, hogy az öcsém tudta

- Pedig igen- húzza ki magát Bill

- Csoda, hogy nem kotyogtad ki

- Hé- háborodik fel- tudok titkot tartani, ha akarok

- Ha akarsz! Ezen van a hangsúly- nevet Tom

- Na, még egy kör koktél?- áll fel Georg

- Jöhet- Bill

- Akkor valaki jöjjön még velem, nem tudok annyit elhozni egyedül

- Balfék- áll fel Gusti

- Megyek én is- áll fel Bill is és elindulnak.

- Köszi, mindent- hajol oda Tom

- Nincs mit- mosolygok- legalább nem vagy letörve

- Az biztos

- Ez volt a cél- kacsintok

Később…

Már éjfél is elmúlt, volt, aki még táncolt vagy beszélgettek az asztalnál egy ital társaságában. Gustav az egyik fiatal hang technikus lánnyal beszélgetett és nevetgéltek. Georg pedig Annával volt el egy másik sarokban. Tom és Lina összebújva beszélgettek, Bill és én szintúgy.

- Felmegyek- állok fel

- Miért?- Lina- maradj már

- Fáradt vagyok és most talán hamar el is alszok

- Én még lent maradok- Bill- Nem gond?

- Dehogyis maradj csak, majd jön aludni valamelyikkőtök

- Majd Bill- Tom

- Gondoltam, akkor jó éjt- adtam Billnek egy csókot és felmentem.

Már a liftre vártam mikor hallottam, hogy valaki fut utánam.

- Ne engedd becsukni az ajtót- szál be David mellém.

Csöndben mentünk fel. Mikor kiszálltunk nem láttam senkit sem a szintünkön.

- Sakiék merre vannak?- kérdezem

- Valahol itt biztos, de beszélnünk kellene

- Miről?

- Rólad meg Billről

Nyeltem egy nagyot.

- És?

- Nagyon jó munkaerő vagy, semmi gondom veled, mindent megteszel, amit csak tudsz és a srácok is megkedveltek téged…egyesek még jobban is, de a lényeg, hogy nem dolgozhatsz velünk többet.

Ez hidegzuhanyként ért.

- Itt van ez- nyúl bele az öltönye zsebébe és kivesz egy borítékot- ebbe van a jegyed vissza Németországba és a felmondási szerződés is, csak írd alá, persze a fizetést még megkapod erre a hónapra, de többet nem akarom, hogy Bill közelébe legyél, felejtsd el őt örökre, neki most a karriert kell építenie.

A kezemet erőtlenül kinyújtottam és a borítékot belerakta.

- A taxi reggel hét órára jön és a nyolc órás géppel mehetsz is haza.

Miután elmondta elment. Nem hittem el. Nem akartam elhinni, hogy ezt tette velem… velünk.

Bementem és leültem a fotelbe. Az arcomat a kezembe temettem és sírtam, ahogy csak tudtam. Félóra múlva erőt véve magamon írtam neki egy levelet leírtam benne neki mindent, hogy mi miért van… aztán felvettem egy kényelmesebb ruhát és összeszedtem a holmimat, mikor mindennel végeztem akkor jött be Bill is.

Bebújtam a takaró alá. Nem akartam, hogy lássa, hogy sírtam. A matrac kicsit besüppedt, ahogy befeküdt mellém. A jobb oldalamon feküdtem ő pedig szorosan mögém. A kezével átkarolt és a nyakamon éreztem a leheletét. Ez volt az utolsó éjszakánk mielőtt elmentem.

Másnap….

Hat órakor csörgött a telefonom ébresztője, először nem értettem, hogy miért, de visszaperegtek a tegnap este eseményei… Bill még mindig ugyanúgy fogott, ahogy elaludt, ami fura, mert mindig mozog álmában… óvatosan levettem a kezét magamról és felkeltem. Lezuhanyoztam és felöltöztem. A levelet egy jó látható helyre raktam.

Még egyszer utoljára adtam neki egy puszit, amitől elmosolyodott álmában és kimentem. Kisétáltam örökre Bill Kaulitz és a Tokio Hotel életéből végleg.

Tobi és Saki kint ültek a folyosón. Nem kérdeztek semmit sem, elköszöntem és mentem tovább…

Lent már várt a taxi a csomagjaimmal. Beültem és vitt is a reptérre ott vártam és fél óra múlva már Németország felé vettük az irányt…