Megtaláltam azt hiszem a legújabb kedvenc képemet!
Imádni való a mosolyuk*.*

A sok látogató örömére ma felteszek még egy részt :) Íme a 7. rész! :)

See you again

7. rész

Bill semmit se szólt csak kimeredve ült. Már kezdtem kínosnak érezni a szitut és meg akartam szólalni, de végül kinyitotta a száját.

- Huha, nem gondoltam volna, hogy még látni foglak valaha is

- Én sem elhiheted…

- Miért vállaltad el a munkát?

- Nem tudom- ülök le mellé- Ryan ajánlotta és gondoltam megpróbálom és hát vagy ez vagy, hogy anyám divatcégénél legyek és az a rosszabbik.

Csend.

- Hogy viselted?

- Ez kérdés?- állok fel újra és az ablakhoz léptem, nem bírtam a szemébe mondani- rosszul… életem legszebb pár hónapja volt az, amit veled töltöttem aztán utána következtek a rosszak, teljesen elhagytam magam, semmi nem érdekelt és semmi ez meglátszott a suliban is, aztán rájöttem, ha éjszaka végig bulizok, akkor nappalt végig alszom és akkor nem gondolok rád és ezek mellé jött még az alkohol és a drogok

- Annyira sajnálom- szólal meg hirtelen a hátam mögött- nem tudtam, hogy ezeken mentél át

- Nem a te hibád, sosem kezeltem jól ezeket a dolgokat- fordulok meg

- Lehet megtudtuk volna oldani- simít egy tincset a fülem mögé

- Nem hiszem- hajtom le a fejem- akkor sem lett volna jobb a dolog- babrálok a cipzárjával

- Szerintem igen, a találkozásokat is megtudtuk volna oldani- mutatóujját az állam alá csúsztatta és felemelte a fejem- akarni kellett volna csak

- Azt is akarnod kellett volna, hogy ne menjen tönkre a kapcsolatunk- erre nem válaszolt csak állta a pillantásom- sajnálom, ez kicsit durva volt

- Nem, igazad van- sóhajt- haragszol rám?

- Haragudni? Akkor sem haragudtam, nem haragszom rád

- Örülök, hogy nem így van- simít végig az arcomon

Az érintésétől kirázott a hideg, a kezét a tarkómra csúsztatta és óvatosan húzni kezdett maga felé, már a leheletét az arcomon éreztem mikor Simone benyitott.

- Kész a vacsi- dugja be a fejét az ajtón- gyertek- mosolygott egyet és kiment

- Huh- lépek hátra egyet

- Anya mindig is tudott időzíteni- nevet fel kínosan

- Jobb, ha megyünk, mielőtt még egyszer jön- kerülöm ki és elindulok az ajtó felé

A vacsora nagyon jó hangulatban telt el, pedig azt hittem kínosan fog eltelni az egész. Gordon kérdezgetett folyamatosan és Bill- t is faggatta a munkálatokról. Persze Simone nem örült ennek, hiszen Bill „pihenni” van most itthon.

A desszert elfogyasztása után, felajánlottam, hogy segítek elpakolni és Bill is csatlakozott Simone és Gordon pedig nyugodtan beülhetett a nappaliba a tv elé.

- Te mindenkivel ennyire jól kijössz?- kérdezi Bill a pultnak dőlve

- Miért?- nézek rá mosogatás közbe

- Tök jól elcsevegtél most is mindenkivel

- Nem tudom- vonok vállat- jól kezelem az embereket- adom a kezébe a vizes tányért

- Ritka az ilyen ember

- Ez a különleges érzékem- nyújtom rá a nyelvem

- Igen, minden bizonnyal- nevet fel

- Ugye visszafogsz jönni?- nézek rá

- Van más választásom?

- Lehetne, de avval több millió embernek okoznál csalódást, gondolom, azt nem akarod

- Nem igazán

- Akkor tudod, hogy mi a dolgod- teszem le a konyharuhát

- Pontosan- mosolyog

Később…

Tom régi szobájában kaptam szállást estére. Fürdés után még kicsit beszélgettünk és elterveztük, hogy mit is fogunk másnap csinálni. Tommal és Linával is beszélgettem és tájékoztattam őket a fejleményekről.

Szombat…

Ébredés után egy jó ideig még feküdtem és végig pörgettem a tegnap estét a fejemben. Tíz óra felé magamra kaptam egy ruhát és lementem a konyhába. Az asztalon várt egy hatalmas adag palacsinta és egy levél, öntöttem magamnak teát és körbe néztem hátha Bill felkel addig. A nappaliban nézegettem a képeket mikor Bill hangját meghallottam a hátam mögül.

- Jó reggelt- böki meg az oldalam

- Jóságos ég Bill- fordulok meg- utálom, ha ijesztgetnek- csapok rá

- Tudom- nevet fel

- Merre jártál?- nézek rajta végig

- Kint voltam kicsit a kutyákkal

- Akkor még nem reggeliztél?- indulok a konyha felé

- Gondoltam megvárlak- jön utánam

- Milyen kedves vagyok- nevetek rá

Csendben megkajáltunk és közben elterveztük a mai napot és elolvastuk a levelet, amit Simone írt. Elmentek egy wellness hétvégére és csak vasárnap este fognak hazajönni, így ránk bízták a házat.

 A reggeli után viszont az egész kútba dőlt kint a szokásos nyár végi zivatar volt és így filmezést terveztünk egész napra.

A szobájában besötítettünk és elkezdtük nézni sorra a filmeket, amivel elment az egész nap, vacsoraidőben hagytuk abba az egészet, amikor is kitaláltuk, hogy együtt főzünk valami finomat.

- Nem akarunk inkább rendelni?- néz rám a konyhába

- Nem akarsz mosogatni mi?- nevetek fel- de jó nekem a rendelés is, mit akarsz?

akarok pizzát, de egy kis kínait is megennék most 

- Folyton csak ennél- nevetek fel- akkor dönts Te

- Rendben- telefonjával a kezébe és a szórólapokkal együtt elindult a nappali felé

Egy óra múlva már a nappaliban nyomorogtunk ketten Billel és a két nagy kutyával. Az asztalon pizzás dobozok és a kínai kajás dobozok voltak szanaszét, néhol egy két pohár alatt, üdítős dobozok és borosüvegek között.

- Ne nyisd ki az ajtót ne nyisd ki az ajtót- motyogom csendben, a szemeim elé tettem a kezem.

- Úgyis kinyitja- csámcsogja Bill

- Ajh- lököm meg- ma tuti nem alszok a hülye horror film miatt- oltom fel a lámpát és nyúlok egy szelet pizzáért

- Fent maradhatunk és dumálhatunk egész este akár

Alig hiszem el, már most 100-an vagyunk!!!! :)) Köszönöm ezt  sok látogatót ilyen rövid idő alatt (5 napja hoztam létre a blogot). Kommentároknak és véleményeknek is nagyon örülnék:$
Élvezzétek még ki ezt a kis jó időt, így az őszi szünet végére:). Nekem sajnos a mai nap már tanulással telt:/
Nem utolsó sorban pedig Boldog Halloween-t! :)

6. rész! :)

See you again

6. rész

- Jó estét- köszöntem megszeppenve

- Neked is Lili- ölel meg hirtelen Simone

- Te- mutatok rá- vagyis Ön, uhh ez durva- dúrok a hajamba

Felnevetett.

- Gyere, be- áll arrébb és elindult a konyha felé én pedig követtem- foglalj helyett- mutatott a székre

- Köszönöm- levettem a kabátom és a szék támlájára tettem- Tom akkor már tájékoztatott arról, hogy jövök

- Csak félig meddig- mosolyog rám

- Félig meddig?

- Azt mondta, hogy eljön, ide az asszisztensük- tesz elém egy csésze teát és leül velem szembe- de a nevedet nem mondta

- Akkor honnan tudja?- iszok bele

- Felismertelek Lilien Müller- mosolyodik el

Ahogy kimondta elkezdtem köhögni és majdnem félrenyeltem a teámat.

- De hát hogyan?

- A szemed és a mosolyod, Bill régen mindig sokat áradozott rólad

- Uh, ez most meglepett eléggé, nekik szerintem fel sem tűnt ez

- Bill csak annyit mondott, hogy ismerős vagy neki, Tomot is evvel traktálta- nevet fel- és tegezz nyugodtan

- Rendben, huh- sóhajtok- ez most meglepett, de nagyon én sem gondoltam volna, hogy így találkozok vele újra…

- Billnek is nehéz volt az az időszak

- Nem látszott rajta- nézek rá

- Tudod, ha akarja, egész jól eltitkolja éppen mi is bántja, mikor ma délután ide jött, akkor sem mondta el elsőre mi a baja

- Most fent van?

- Elmentek Gordonnal kicsit, de nemsokára jönnek

- Értem

- Te, hogy viselted?

- Rosszul… nagyon is… de túljutottam azon, is mint minden máson

- Mikor jöttél vissza?

- Nem olyan rég augusztus elején, hiányzott már minden. Szerinted Bill mit szól, ha rá jön ki vagyok?

- Örülni fog ebben biztos vagyok, néha még most is gondol szerintem rád, mesélte, hogy egy dalt is írt arról, ami volt köztetek

- Van egy sejtésem, hogy melyik lehetett

- Egész hétvégére maradsz, ugye?- áll fel

- Hát, amint meggyőzőm Billt megyek és nem zavarok

- Ne butáskodj!- legyint- Bill visszamegy én tudom, de remélem azért maradtok egész hétvégén, jót tenne nektek egy kis beszélgetés távol mindentől

- Akkor maradok- mosolygok

- Én viszont csinálom a vacsorát- veszi elő a hűtőből a hozzávalókat- de Te mesélj nyugodtan

- Segíthetek?- állok fel

- Nem kell kedveském

- Szívesen teszem, szeretek főzni

- Akkor tessék- tolja felém a zöldségeket- ezeket vágd fel

Főzés közben elbeszélgettünk mindenről alaposan kifaggatott az életem minden részéről, a terveimről és nem utolsó sorban a fiúkról…

- Ez meglepett- néz rám

- Pedig igaz, Bill óta nem voltam szerelmes senkibe, egyesek- (gondolok itt Linára)- azt mondják, hogy mindenkiben őt keresem

- Lehet igazuk van- kavarja meg a levest- Ti nagyon összepasszoltatok annak idején

- Annak idején igen- mosolygok rá- pár hónapig

Erre már nem tudott válaszolni, ugyanis kattant a zár és nagy nevetés közepett beléptek a srácok.

Simone konyhatörlővel a kezében indult el feléjük mosolyogva.

- Mit főzöl Anya?- tette fel rögtön a kérdést Bill

- Finomat- puszilja meg a fiát- de nem egyedül

- Hát akkor?- indul el a konyha felé, ahol én álltam a pultnál csendben

- Szia- mosolygok rá

- Oh, hello

- Gyerekek Ti menjetek fel- Simone- ha vacsora lesz szólók

Gordonnal gyorsan üdvözöltük egymást és a táskámat felkapva elindultam Bill után a lépcsőn. A folyosó végén volt a szobája, amin egy B betű díszelgett.

Az ajtóban előre engedett a szobában nagy rend uralkodott. Ledobtam a fotel mellé a táskám és beleültem, ő pedig az ágyhoz ment.

- Nem gondoltam volna, hogy pont Te jössz, majd el ide- szólal meg

- Én sem elhiheted

- Főleg nem a mai nap után…

- Én tényleg sajnálom- néz a szemembe- nem rajtad kellett volna levezetnem, csak Te annyira tökéletesnek tűnsz mindennap és Te voltál az akin ez a csomó feszkó csattant és a cipőiddel sincs bajom- ejt meg egy enyhe mosolyt- sőt jól állnak nagyon

- Amit ma hozzád vágtam az volt a kedvencem

- Nyugi elhoztam és otthon van, majd vissza adom

- Pedig megnéznélek benne- nevetem el magam

- A fazon nem rossz bár a méret tuti rossz

- Igaz jeti lábra nem gyártanak louis vuitton-t- nevetek

Beütött az a bizonyos csönd, Bill a kezeit tördelte és azon tépelődött mit mondjon, nekem meg semmi használható ötletem nem volt, így inkább körbe jártam a szobába és megnéztem a képeket meg a posztereket.

- Tom sokáig győzködött, hogy gyere?

- Nem

- Igaz ez a munkád- sóhajt

- Nem a munkám vagy Bill

- Hanem?

- Annál több, a barátom is egyben, nem szeretném, ha az idegosztályon kötnél ki egy hülye lemez miatt

- Pedig néha ezt érzem

- Tudom, képzelem milyen lehet

- Még annál is rosszabb, mint gondolod

- Tudod, el kell mondanom valamit, azt hiszem ez a legalkalmasabb pillanat erre

- Mit?- néz komolyan

- Azt hittem fel fogsz majd ismerni, bár hallottam, hogy Tomnak mondtad, hogy ismerős vagyok valahonnan, én vagyok az a , Lilien Müller…. 

5. rész! :)

See you again

5. rész

Amíg a fiúk kint voltak addig én bent végre nyugodtan megihattam a latte-mat és átnézhettem a mai teendőimet. Szerencsére David ma nem bízott rám annyi dolgot, így csak elküldtem pár e-mailt és a CD dedikálást szerveztem le.

Reggeli után a srácok próbálni mentek épp két dalt próbáltak mikor lentről hangzavar jött fel.

- Elegem van belőled, hogy állandóan elbaszod, azt az egy akkordot- kiabálja Bill

- Tényleg ezen vagy kiakadva? Egy hete ezt a szaros dalt próbáljuk, mert mindig elbaszol valamit- vágja vissza neki Tom

- Srácok hagyjátok abba!- próbálja őket csitítgatni Georg

- Maradj csöndbe- Bill

- Mi a baj?- nyitok be

- Nem kellene belefolyni- mondja Gustav az ajtó mellől

- Igen, Te ne üsd bele magad semmibe se- vágja nekem Bill

- Tényleg? Nem tudom, ki teszi a segged alá a dolgokat itt

- Bárcsak ennyi lenne a problémám, mint neked- forgatja a szemét

- Nem tudom, mi az isten fene bajod van, de ne rajtam vezesd le

- Azon vezetem le akin akarom, neked csak kaját kell hozni és elintézni egy két telefont és itt topogsz állandóan a kibaszott magas sarkúidban, aminek utálom már a hangját- mutat a lábamra

- Akkor intézd magadnak a dolgaidat- vágtam neki, gyorsan kibújtam a cipőmből- kereshetsz mást, aki ezentúl elviseli a hülyeségeidet- vágtam neki és otthagytam őket, lent.

- Ezt jól összehoztad- tárja szét a kezét Tom- David, ha megtudja, megöl téged

- Én nem is csináltam semmit se

- Nem, csak elküldted éppen a fenébe, szoktál gondolkozni mielőtt kinyitod a szád?

Bill nem válaszolt csak elindult felfelé.

- Most hova mész?- kiabál utána

- El innen- fordul vissza és amilyen gyorsan csak tud a kocsijába száll

- Ez remek- sóhajt Gustav

- Pocsék egy hét zárás- Georg- David ki fog akadni

- Egy énekes és egy asszisztens mínusz

Amíg a fiúk tanácstalanul ültek és egyből hazasiettem és bevetettem magam az ágyamba…

Később…

A telefonom csörgésére keltem fel, kinéztem az ablakon már sötét volt, gyorsan megkerestem a telefonom a zsepi halmok alatt és felvettem.

- Igen, tessék- szóltam bele álmosan

- Felkeltettelek?- hallottam Tom hangját

- Nem lényeg, miben segíthetek?

- Bill nálad van?

- Nem nincs- felültem- hol van?

- Telefonon hívta David ordítottak egy sort és semmi azóta

- Lehet a fiúknál van nem?

- Ott sincs

- Nincs olyan hely ahova menni szokott?

- Nem nincs, várj hív valaki majd mindjárt visszahívlak

- Rendben- leraktam

Csináltam egy teát, amíg vártam a hívásra és mire kész lett Tom hívott újra.

- Tudsz már valamit?- kérdeztem rá egyből

- Igen, de baj van

- Ugye nem kórházba van?

- Nem semmi ilyen

- Huh, akkor megnyugodtam, hol van?

- Hazament anyáékhoz

- Mikor jön vissza?

- Nem akar

- Mi az, hogy nem akar?

- Nem akar anya mondta, odaért hozzájuk és azóta a szobájában van

- Utána mész?

- Még nekem sem jönne haza

- Akkor kinek fog?

- Neked

- Nekem?- döbbenek le

- Igen

- A mai nap után szerintem nem

- Higgy nekem- nevet fel

- Ajh Tom- sóhajtok- rendben, mi a cím?

- Hayden Strasse 12

- Remélem oda találok

- Ahogy beérsz lesz egy hosszú út és ott a balról a 3. utcába befordulsz és a negyedik ház lesz az, kis fehér kerítés és zöld ház

- Sötétbe kurva sokat mond a szín

- Bízok benned

- Jó mert én nem bízok magamban

- Az egész hétvége előtted van

- Majd hívlak ha lesz valami vagy ha nem találok oda

- Rendben, várni fogom az úton vigyázz

- Fogok majd, szia- kinyomtam

A gardróbba mentem és kivettem a nagy LV táskámat és elkezdtem beledobálni egy két holmit amire szükségem lehet a hétvégén. Fél óra alatt meg is voltam mindennel. Gondosan bezártam mindent és elindultam lefelé.

Bedobtam az anyós ülésre a cuccomat és indítottam.

Több ok is volt, ami miatt féltem neki vágni a nagy útnak.  Az első az, hogy teljesen eltévedek majd, de még ez volt a kisebbik félelmem. A másik, hogy rám vágja az ajtót és a legutolsó, hogy szóba jön a sok évvel ezelőtti dolgok…

Magdeburg határát átlépve már a gyomromban lévő gombóc kezdett felkúszni a torkomon, ideges voltam és azon kaptam magam, hogy ezernyi okot keressek arra, hogy mégse tudjam teljesíteni Tom kérését, de valahogy a megfordulás sem ment igazán.

Lefékeztem a ház előtt, a torkomban dobogott a szívem, ahogy közeledtem a ház felé. Az ajtó elé érve vártam egy kicsit és megnyomtam a csengőt pár pillanat múlva az ajtó zár kattant és kinyílt az ajtó.

4. rész! :)

See you again

                            4. rész      

Amíg én vásároltam addig a fiúk lazítottak és beszélgettek….

- Nekem nagyon ismerős ez a csaj- morfondírozik Bill

- Még mindig itt jársz?- gyújt rá Tom, a fenti erkélyen cigiztek épp

- Igen, de nem tudom, hogy honnan

- Na, végre megvagytok skacok- lép ki David az erkélyre- megjöttem és beszélnünk kellene egy kicsit, bejöttök?

- Egy perc- mutatja fel Tom a cigijét

- Nappaliban leszünk- csukja be az ajtót David

- És mit akarsz a csajjal?

- Mit akarnék?- fújja ki a füstöt Bill- előbb meg kell tudnom róla egy két dolgot

- Lenyomoztatod?

- Sosem tudni ki akar belépni az életünkbe

- Ne paráz már folyton- nyomja el a csikket

- Te nem félsz, hogy valamelyik elvetemült rajongó egyszer kinyír?

- Te komolyan nem vagy normális- csóválja az idősebb- ezeknek nincs annyi sütnivalójuk - nyitja ki a terasz ajtót és bemegy

Mire végeztem a vásárlással már dél is elmúlt, így bementem az egyik pizzériába is és mind a négy srácnak vittem egy-egy adag pizzát.

A kocsival most beálltam a parkolóba és a csomagtartóból kivettem a három papírzacskót és elkezdtem bevinni őket. Nagy nehezen kinyitottam az ajtót és letettem a konyhaasztalra és kimentem a másikért. Legutoljára a pizzát hoztam be. A skacok még a pincében lévő stúdióban voltak, így megterítettem a konyhába és lementem nekik szólni.

- Hello- nyitok be mosolyogva- megjöttem és hoztam ebédet is

- Na, remek- áll fel Dave mosolyogva- én elugrom akkor haza kajálni, a fiúk még délután itt lesznek úgyis, te zársz rendben?

- Rendben- bólintok

- Sok sikert- kacsint és elindul felfelé

- Mi a kaja?- karol a nyakamba Tom

- Pizza, remélem szeretitek- dobom le a kezét és elindulok felfelé

Mire a srácok felértek én már a vásárolt cuccokat pakolgattam befelé a szekrénybe.

- Hmm, de jó az illata- ül le Georg

- Van sajtos, sonkás, gombás és kukoricás, remélem találtok majd magatoknak valót

- Biztosan- mosolyog Gustav

- Itt az innivaló is- tettem le hozzájuk az üveg Colát és jeges teát

- Jobb, mint egy étterem- ül le Bill is

- Amit akartatok azt is megvettem, betettem a szekrénybe őket

- Köszönjük, de tényleg- Georg

- Szívesen, jó étvágyat- kacsintok

- Jobb, ha faltok skacok, mert én megeszem, az egész sonkásat- tömi Tom magába már a második szeletet.

Épp a hűtőbe pakoltam be az innivalókat, mikor megszólalt a telefonom.

- Szia drága- mi a helyzet?

- Előbb mesélj te! Izgatott vagyok meséljéééééél!

- Nem vagy Te túl kíváncsi?- nevetek

- Tudod, hogy mindig ilyen vagyok

- Ha akarnál, se tudnál más lenni, feléd mi  helyzet?- kerestem egy villát és a salátámmal együtt bementem a nappaliba

- Na, egyedül vagy már?

- Igen, most ültem le a nappaliba

- Szóval?

- Semmi extra, de majd inkább este mesélnék, átjössz vacsorára?

- Persze este hétre végzek, aztán megyek is egyből

- Rendben

- Na megyek mert a cég a feje tetején áll, puszika- kinyomta

Este….

Hullafáradtan estem be a lakásba egész napos mászkálás és intézkedés a fiúk partyja miatt eléggé leszívta az energiámat.

- Mindjárt kész a vacsi- mosolyog rám Ryan

- Remek farkas éhes vagyok

- Milyen volt az első nap?

- Rögtön levágták, hogy rokonok vagyunk, de szerintem az nem esett le nekik, hogy mi már ismertük egymást.

- Fárasztó?- teszi ki a tányéromra a sült krumplit és a húsit

- Eléggé- eszek bele- Lina nem jött még?

- Ja, tényleg összefutottunk a plázában, hogy maradnia kellett, mert az egyik mennyasszony bolond és még ma akarja az ülésrendet vagy mit csináltatni

- Nem baj fáradt vagyok, inkább nem is eszem- indulok fel  lépcsőn- jóéjszakát bátyus!

A hetek teltek, és ahogy közeledett az album kiadása a fiúkat is úgy hajtotta a munka. Persze mikor David bent volt akkor sokkal jobban aktivizálták magukat, mint olyankor, ha nem volt bent.

A fiúk nagyon stresszesek voltak, így próbáltam minél többször a kedvükben járni.

A reggel kicsit nehézkésen indult nekem is….a fiúk, főként Bill stresszes, hisztis stílusa rám ragadt. Gyorsan letusoltam, bepakoltam a táskámba és előkaptam egy farmer nacit a fekete platformos magas sarkúm meg egy fehér inget és már szálltam is be a kocsiba, hogy elinduljak a szokásos reggeli utamra. A kávézóba, ahogy beértem már nyújtották is a négy szokásos kávét és az én Latte-mat plusz mindenkinek reggeli. A fiúk után pár perccel értem oda, ők már a nappaliban ültek és tv-t bámulták.

- Bocsi, hogy késtem- nyitok be a nappaliba

- Semmi baj- Gustav

- Hoztam reggelit- dobtam le a cuccom a fotelbe és már mentem is a konyhába, hogy terítsek.

- Az időben való érkezés is beletartozik, a munkaköri leírásodba- ül le Bill a helyére

- Neked is jó étvágyat- vigyorgok rá és letettem elé a reggelit

- Imádom a reggeli friss sütit- csámcsog Tom

- Legalább Te, ha kell valami bent leszek- mutatok a nappali felé és bementem.

- Neked meg mibajod van Bill?- néz rá Georg

- Semmi, csak utálom, ha valaki késik

- Kicsit ironikus Tőled hallani ezt- Gustav

Amíg a fiúk kint voltak addig én bent végre nyugodtan megihattam a latte-mat és átnézhettem a mai teendőimet. Szerencsére David ma nem bízott rám annyi dolgot, így csak elküldtem pár e-mailt és a CD dedikálást szerveztem le.

Reggeli után a srácok próbálni mentek épp két dalt próbáltak mikor lentről hangzavar jött fel.

Csináltam pár változtatást, így most már alakulgat a blog!:) 
Lett chat is, ahová írhatjátok az észrevételeiteket, kritikákat, mi az ami jó és mi az ami nem. 
Ha van olyan ismerősötök akik szeretik még az ilyen történeteket szóljatok Nekik is nyugodtan!:)

3. rész!:)

See you again

                            3. rész      

A napok teltek és teltek és bekövetkezett az első munkanapom, mint a TH team személyi asszisztense.

Aznap már hétkor felkeltem, gyorsan lezuhanyoztam és neki láttam sminkelni, nem akartam semmi erőset így csak laza spirált tettem fel meg egy kis szájfényt a hajamat pedig szabadon hagytam, hogy a vállamra omoljon. A ruhával már gondban voltam az idő meg csak telt és telt, lementem hátha Ryan tud segíteni de Ő már nem volt otthon csak egy kocsi kulcs volt a pulton meg egy cetli.

- Hát ez szuper- motyogok, épp narancslét töltöttem ki, mikor csörgött a telefonom.

- Tessék- szóltam bele

-  Jó reggelt- kezdte Lina – izgulsz már?

- Igen, mert nincs egy rongyom, se amit felvegyek

- Kint remek az idő, szóval legyen az a krémszínű szoknyád meg az inged a barna övvel és a barna szandid

- Nem lesz túl gáz?- kérdezem, miközben kiveszem a ruhákat

- Szerintem nem, ha rám hallgatsz, ezt veszed fel, tudod, hogy amit mondok, az bejön

- Tudom- sóhajtok- figyelj lerakom, mert sosem készülök el

- Oksi, ha végeztél hívjál fel

- Jól van, első dolgom lesz, na pusziii- kinyomtam és az ágyra dobtam

Belebújtam a rucimba és megigazítottam a sminkem meg hajamat a táskámba bedobáltam a cuccomat és feltettem egy két kiegészítőt meg a napszemüvegemet és már indultam is.

Pontban tízre értem oda, leriasztóztam a kocsim és határozott léptekkel elindultam a nagy téglaépület felé. A kapu előtt vettem egy nagy levegőt és megnyomtam a kapucsengőt.

- Lilien Müller vagyok- szóltam bele- az új személyi asszisztens

- Máris beengedem- szólt vissza egy férfihang

A zár kattant és pedig besiettem. Átmentem az udvaron és be az épületbe, amint beléptem egy harminc év körüli nő fogadott nagy pocakkal, bizonyára Ő az elődöm.

- Jó reggelt- köszönt mosolyogva

- Jó reggelt- mosolyogtam vissza, majd közelebb léptem és nyújtottam a kezem- Lilien Müller

- Dunja Pechner, jöjjön, bemutatom a többieket is

Némán követtem a szűk folyóson, amíg elérkeztünk egy nappali szerű helységhez. Ott néhány férfi elmélyülten beszélgetett és észre se vettek minket, csak akkor mikor Dunja megszólalt.

- Dave, megjött az asszisztens.

Mindenki felkapta a fejét és ránk figyelt, magamra erőltettem egy mosolyt és mindenkivel kezet fogtam.

- Akkor mi mindent meg is beszéltünk- fordul a többiek felé- mehettek is

Összepakolták a holmijukat és el is mentek. Mi pedig leültünk az üveg asztalhoz.

- Tehát a munka gondolom világos, amit kérnek, a srácok azt meg kell, hogy kapják, már alaposan benne vagyunk az album munkálatokban. Két nyelven vesszük fel így kétszer olyan nehéz a munka és stressz is sokkal nagyobb, szóval nézd el nekik, ha kicsit mogorvábbak a szokottnál. Mindennap itt leszünk, ha lesznek feladatok előtte szólni fogok, neked csak egyeztetni kell, megkapod a számokat- nyújt át egy lapot- ezen megtalálsz mindent, ha valami nem világos engem hívj, menni fog a dolog?

- Bizonyára- bólogatok

- Akkor jó- mosolyog- és szerintem tegeződhetünk, ha nem baj

- Nem- mosolygok

Hangos ajtócsapkodás és négy fiú nevetése hangzott fel.

Izgultam és ideges is voltam sok év után most látom először féltem a reakciótól és az érzésektől, amiket ki fog váltani belőlem.

- Srácok- áll fel- Ő itt Lilien Müller, az új személyi asszisztens- mutat rám

- Sziasztok- állok fel

- Hello- vigyorog a fonatos hajú- Tom Kaulitz vagyok a Tokio Hotel legjobb képű gitárosa

- Lilien Müller- mosolygok- látom Neked van a legkisebb egod a többiek közül

- Mutatkozzatok csak be ismerkedjetek össze, aztán jövök- indul el nagy léptekkel David.

A srácok leültek a szokásos helyükre én pedig a fotelben maradtam.

- Nagyon gáz ez a csend szóval meséljetek inkább- kezdtem bele

- Van valakid?- folytatta Tom

- Ennél bizalmasabb kérdéseid nem is lehetnének- forgatta a szemeit Bill

- Esetleg valami más kérdés?- nevetek

- Kivel élsz?- szintén Tom

- A bátyámmal

- Ki a bátyád?- Georg- Csak nem Ryan Müller?

- De ő- vágtam rá- most vele élek mielőtt megkérdeznéd Tom- néztem rá

- Ryan jó fej- szólal meg- mindig az ő klubjában bulizunk

- Meg is jöttem- lép be David a szobába- el kell mennem van egy kis problémám, Bill légy szíves mond el neki a szokásos dolgokat, ez pedig- fordul felém- a tiéd ezzel tudsz a fiúknak elszámolni elszámoláshoz meg számlát kell hozni

- Rendben- elvettem a kártyát

- Akkor sziasztok- sietett is ki

- Reggel mindannyian egy nagy kávéval indítunk- kezdi Bill- szóval az legyen mindig meg valami reggeli, a kaja listáról, majd kapsz egy listát, általában rendelni szoktunk a stúdiós napokon az éttermek száma a hűtőn van…- beszélt tovább

- Írjátok fel ide, hogy mi kell- nyújtom át a jegyzetfüzetem- és elindulok bevásárolni- állok fel

- Akkor nemsokára jövök majd- teszem vissza a füzetem a táskámba.

2. rész! :)

See you again

                            2. rész      

A bőröndöket felhordtuk a szobámba és kivettem belőle egy rövidnadrágot és egy fehér feliratos trikót és belebújtam.

- De jó illatok vannak- megálltam a lépcsőn és beleszagoltam a levegőbe

­- A kedvenced, csirkemell sütve és saláta

- Nocsak- ülök le a pulthoz- ennyire komoly amiről beszélni akarsz?

- Kicsit csak, veszel le tányért?- mutat a maga mögötti szekrényhez

- Persze- állok fel- de ne ijesztgess légy szíves

- Nem foglak- vigyorog

Két tányérra pakolta a késő esti vacsorát és kimentünk a medencéhez belelógattam a lábamat és úgy ettünk.

- Na miről akarsz beszélni?- kérdeztem miután megettem az adagom felét

- Tudod, már mit akarsz dolgozni?

- Anya azt akarja, hogy az itteni cégéhez álljak be- forgatom a szemem- de anyának dolgozni, nos…hát nem a legjobb megoldás

- Az szerintem sem, nekem se ment tudod, én viszont tudok valamit ami Neked tetszene

- Kíváncsivá tettél, mi az?

- Személyi asszisztensi munka, de van benne egy kis buktató

- Na és mi?

- A Tokio Hotelnél

Próbáltam az arcvonásaimat rendezni és nem tükrözni a megdöbbenést.

- Huha hát ez meglepett- iszok bele a teámba

- És mit mondasz rá? Tudom rossz volt az az időszak, de álom meló lenne, tudom, hogy mindig is ilyet akartál

- Igen rossz volt, de túlléptem rajta, azóta felnőttem

- Biztos? Mert akkor felhívom a haveromat és intézkedem

- Biztos- bólintok- de megyek- állok fel- nagyon álmos vagyok és a kaja is elnyomott és holnap mozgalmas napom lesz

- Jól van- áll fel ő is- jóéjszakát- adott egy puszit az arcomra és elindultam

Másnap

Kint csodás idő volt. A nap sugarai utat törtek a függöny résein át és a falakra furcsa mintákat rajzoltak. A hátamra fordultam és mosolyogva figyeltem a mintákat az órára néztem, ami kereken tizenegy órát mutatott. Magamra kaptam a kis selyem köntösöm megfogtam a telefonom és lementem a konyhába. Ott csak egy levél fogadott Ryantől, hogy csak késő este ér majd haza de érezzem magam addig is nagyon jól.

 Kivettem a hűtőből egy két gyümölcsöt és összekevertem joghurttal és készítettem egy csésze teát és kiültem a teraszra.

Épphogy csak kiértem mikor a telefonom csörögni kezdett.

- Jó reggeeelt- kiabált a telefonba Lina- nagyon sajnálom, hogy nem hívtalak hamarabb csak épp egy esküvőt szervezek külső terepen és a fejem százfelé áll, de a mai nap úgy néz ki, hogy semmi dolgom sincs- hadarja el egy szuszra

- Na, ez már nagyon hiányzott- nevetek

- Akkor áll a mai shoppingolos mai nap?

- Persze

- Akkor egy órán belül előtettek leszek, addigra kapd össze magad

- Rendben, puszi- kinyomtam

Gyorsan bekanalaztam a reggelim és már szaladtam is a szobámba, gyorsan letusoltam a hajamat összekötöttem, feltettem egy laza sminket és kiválasztottam egy kis egybe szoknyát, hozzá passzoló cipővel és már indulásra készen is álltam beledobáltam a táskámba a dolgaimat, mire lerobogtam a lépcsőn és kiértem a ház elé Lina már ott várt engem.

- Szia- öleltem meg- hiányoztál már nagyon

- Te is- szorít magához- készen állsz az egész napos vásárlásra?- vigyorog?

- Hát persze- veszem fel a napszemüvegemet

Félórán belül már plázát jártunk boltról boltra és próbáltuk a legjobb ruhákat beszerezni a nagy vásárlás közepette pedig beültünk egy hangulatos kis kávézóba.

- Milyen újra itthon?- kérdezi miután megkaptuk a habos lattenkat

- Nagyon jó, hiányzott már ez és Ryan-t is jó újra látni

- Munkán gondolkoztál már?

- Tegnap Ryan mondott egyet, személyis asszisztensi állás

- És hol?- iszik bele

- A Tokio Hotetlnél

- Na most szívatsz? Remélem nem vállalod el, tudod, hogy mi volt hat éve

- Tudom, de még mindig jobb mint anya cégénél melózni azt nem bírnám

- Pedig szereted  divatot

- Igen, de nem úgy ha anyám a főnököm

- Akkor gyere hozzám épp most akarok beindítani egy lakberendezői céget

- Tudod abból se sülne ki semmi jó és amúgy is felnőttem már nem jelent gondot Bill Kaulitz

- Most engem álltatsz vagy magadat akarod becsapni?

- Egyik sem, tényleg nem érdekel- próbáltam meggyőzően mosolyogni

- Ryan-nek is hogy lehet ennyi esze? De komolyan én nem értem

- Ami történt megtörtént, képes vagyok nem újra szerelembe esni ha meglátom Őt

- Akkor a hétvégén el is jöhetsz a szülinapjukra

- MiérT?

- Én szervezem- pirul el

- És még Ryan a képmutató?- próbálok komoly lenni, de elnevetem magam

- Először is nem én vállaltam el, hanem Katja, de miután lefeküdt az összes férfi beszállítómmal kénytelen voltam kirúgni és én csodálkoztam miért van mindenfeláron- rázza a fejét

- Engem nem zavar, ha Ti jóba vagytok vele, de tényleg- vonok vállat.

Jó éjt zene! :)

1. rész! :)

See you again

1.rész

6 évvel ezelőtt…                  

Tizenhat éves voltam mikor megismertem őket. Anya party-t adott és hivatalosak voltak oda ők is. Linával az erkélyről néztük az udvarra beáramló vendégsereget, Ő hívta fel rá a figyelmemet. Más volt, mint a többi srác, felmerte vállalni a valódi stílusát és nem zavarta, ha az emberek megnézik a különcsége miatt.

Mi a party közepe felé mentünk le csak a vendégek közé és akkor rögtön be is mutattak minket egymásnak. Eddig nem hittem a szerelem első látásra dologban, de mikor belenéztem a barna szemeibe tudtam, hogy nekem más nem kell csak is Ő.

A party utáni napokat szinte mindig együtt töltöttük és életem legszebb félévét neki köszönhetem. Épp a fél éves évfordulónkra készültem aznap este, gyertyafény, vacsora, pezsgő, jakuzzi, eper és minden, ami kell, de nem jött el… Hiába hívtam nem vette fel és a további napokban sem válaszolt a hívásaimra...

Ezután következett a pokol, amilyen könnyen lépett az életembe olyan nehezen távozott. A középiskolás éveimre nagy bélyeget nyomott ez az egész. Féktelen bulik, sok pia és a drogokat sem vetettem meg. Anyáék mit sem sejtettek ebből az egészből, Apa folyton üzleti úton van és Anya is állandóan járja a világot a kollekcióival, ha nincs Lina és Ryan a bátyám, akkor ennek az egésznek nagyon csúnya vége lett volna.

A középiskola után az egyetemet már nem Németországban kezdtem el, hanem kint Amerikában, ugyanis Anyáék ott éltek már jó ideje akkor. A környezetváltozás jó ötletnek tűnt és sok mindenben segített. Németországból semmi sem hiányzott csak Lina és a bátyám, de mindig jöttek ki hozzám és ez valamennyire tompította a hiányukat.

Napjainkban…

Most újra itt vagyok és csomagolok. Az utolsó bőröndöt is telepakoltam és oda húztam a többihez az ajtó mellé. A szobám nagy része immáron már az ajtó mellett álló bőröndökbe volt becsomagolva.

Egy hete döntöttem el, hogy újra Németországban akarok élni. Ennek Lina és Ryan örült a legjobban persze. Anyáékat nem igazán hatotta meg a dolog.

- Kész vagy kicsim?- nyit be Anya

- Már igen- állok fel- öltözök és indulhatunk is

­- Rendben, akkor felküldök valakit a cuccaidért- mosolyog rám

Kint még tombolt a hőség augusztushoz méltóan.

Kivettem egy kis virágos egybe szoknyát hozzá illő kis pipővel, a hajamat felkötöttem, bepakoltam a kis táskámba a fontosabb dolgaimat, a napszemcsit magamra kaptam és indultam is egy új és remélhetőleg boldog élet felé…

12 óra múlva…

A gép este nyolckor szállt le, fáradtan, nyügősen szálltam le a gépről, amint átvettem a csomagjaimat az ellenőrzésből elindultam kifelé. Izgultam, már jó rég jártam Hamburgban…

Sétáltam kifelé, ahol az emberek már mind a családtagjaikat ölelték. Mivel kicsi vagyok és még magas sarkú sem volt rajtam, így felálltam a padra és úgy néztem körbe, pár perc múlva meg is láttam a bátyámat, aki felém közeledett hatalmas mosollyal.

- Húgi- tárja ki a karját és ölel magához

- De jó végre látni- szorítom magamhoz

- Téged is- enged el- ez mind a tiéd?- néz a pad mellé ahol a bőröndjeim álltak

- Ühhüm- bólogatok

- Múlthéten is jött ugyanennyi- szörnyülködik el- otthon maradt ruhád?-  neveti el a végét

- Tudod, hogy imádom a ruhákat- ütök a vállába

- Nem fogunk elférni a lakásban a ruháid miatt

- Nyugi nem sokáig maradok, csak amíg nem találok egy normálist

- Tudod, hogy maradhatsz, amíg akarsz

- Ezt akartam hallani- nyújtom rá a nyelvem

Ryan 4 évvel volt idősebb tőlem. Ő már sokkal hamarabb elköltözött otthonról, nem igen egyeztek Apuval a világról alkotott nézeteik így egy fedél alatt sem tudtak maradni. Ryan a szórakozó iparban akart dolgozni és mindenki, aki egy kicsit is ismerte látta, hogy ehhez van érzéke. Eleinte csak a marketing és PR munkával foglalkozott, de aztán nyitott egy saját szórakozóhelyet, aminek már az országban egyre jobban terjeszkedni kezdett.

¬- Még Hamburgban járunk egyáltalán?- nézek ki az ablakon

- Igen- nevet fel- sok minden változott amióta elmentél

- Azt látom, sokat megyünk még?

- Már nem

- Nagyon kíváncsi vagyok a házadra, Lina szerint eszméletlen

- Nagyon tetszett neki- vigyorog- rendkívüli érzéke van ezekhez a dolgokhoz

- Tudom, már fel is ajánlotta, hogy berendezi a házamat- nevetek

- Itt is vagyunk- áll fel Ryan egy bejáróra, a kapu automatikusan kinyílt és elém tárult a ház.

- Jó ég- szállok ki- nem is mondtad, hogy ilyen jól megy ez az egész bulis dolog

- Nagyon is jól- csukja be a kocsi ajtót és a csomagtartóból kezdi kipakolni a cuccaimat.

 - Már most imádom a házadat, nem medencézünk egyet?

- De, lehet, Linát hívtad már?

- A reptéren hívtam, de nem vette még fel- nyitok be a lakásba

- Akkor még dolgozik lehet, de azt mondta nekem mindenféleképp hívni fog- pakolja beljebb a bőröndöket

- Remélem- kezdek felmenni az emeletre, de akkor hirtelen egy kisebb gombóc kezd a lábamnak dörgölözni

- Pepper megérkezett- kerül ki nevetve Ryan

- De hiányzott már- dögönyözöm meg

- Összedobok valami kaját, aztán dumálunk, jó?

- Oké- mosolygok rá

- A szobád pedig a sarokban van amihez a terasz is tartozik, gyere megmutatom- megfogta a két legnagyobb bőröndöm és elindult felfelé.