See you again
33. rész
2010.02.22. Luxemburg, Esch Alzette, Rockhal
Az utazást reggel nyolckor kezdtük meg. Először
mindenkiért eljött a kis fekete busz és utána együtt mentünk és szálltunk be a
nagy buszba.
Az út hat órára becsültük fel és fél óra késéssel
Luxemburgba is értünk. Három órára már a stadionnál voltunk, megkerültük és úgy
mentünk a hátsó bejárathoz. Tél révén azt hittük kevés rajongó lesz a stadion
előtt, de sokan nagykabát sapka sál kombinációban fagyoskodtak és meleg teát
fogva a kezükbe kezdtek sikítani a srácok láttán.
A stadion háta mögött megálltunk, mindenki megfogta a
táskáját és bementünk az épületbe. A fiúk az öltözőjükbe lepakoltak, ebédeltek
egyet, mire végeztek a színpad már teljesen állt és neki láttak a két órás
hangpróbának.
Amíg ők próbáltak addig Bill ruháit rendeztük sorba az
egyik lánnyal, azután a fiúknak egy könnyű vacsora, amit az idegesség miatt nem
igen tudtak megenni és neki láttak készülődni. Natalie Billt hagyta utoljára, a
többi fiú csak egy könnyed alapozót kapott és felöltöztek a ruhájukba. Tom a
cigiket szívta, Gustav nyújtott és az ujjait ragasztotta le nehogy kicsússzon a
dobverő az ujjai közül, Georg félóránként a WC-re járt, Bill pedig a listát
nézegette, hogy következnek a dalok.
A koncert kezdetét este nyolcra terveztük, a rajongókat
pedig már hét órakor kezdték beengedni.
-
Odakint hatalmas a tömeg- nyit be David- teltház van
-
Ennyire még sosem izgultam- tördeli a kezét Bill
-
Minden rendbe lesz, menjetek ki rátok adja Günther a mikrofonokat és beállunk a
kezdéshez.
Libasorban elindultak én pedig utánuk. Mindenki ráadták
sorban a mikrofonokat.
-
Maradj végig itt- szorítja a kezem Bill- ha ruhát váltok itt jövök majd
úgyis
- Ne
aggódj, itt leszek és segítek
-
Szerencse puszi jár?
-
Persze- körbe néztem és megcsókoltam
-
Ettől máris jobban vagyok- húzza ki magát
Mindenki beállt a helyére és a színpad elsötétült a
rajongók pedig elkezdtek sikítozni és kiabálni a srácok nevét.
A gömbben kigyulladtak a fények és felhangzott a Komm. Tom
és Georg a húrok közé csapott és Gusti is elkezdte a dobokat ütni, majd Bill
lépett ki a tojásból és belekezdett…a napszemüvegét eldobta a mikrofonját pedig
belerakta az állványába ...Tom és Georg vokálozott és Bill valami táncfélét is
produkált.
Tizenkilenc szám után teljesen kifáradva, izzadva
jöttek le a színpadról.
- Milyenek
voltunk?- kérdezte Bill elsőnek száz wattos mosollyal miközben szedték le róla
a ruhákat.
- Nagyon
jók voltatok srácok- pacsizott le mindenkivel David
-
Főleg én- vigyorog Tom- az a gitárszóló sose sikerült még ilyen jóra- húzza ki
magát
-
Georg sem rontotta el a szintit- Bill- remekek voltunk, teljesen feltöltődtem
még simán le tudnék nyomni ugyanennyit
-
Inkább maradj csendben- vágja Tom neki a törölközőjét
-
Maradj nyugton- nevet David- menjetek zuhanyozni aztán irány a busz és indulunk
is.
Zuhanyzás után összeszedték a holmijukat és elindultunk
a buszba ahol már Jutta finom vacsorával várta őket.
A vacsora után összegyűltünk és a fiúk elkezdték
kibeszélni a koncert mindegy egyes részletét, engem is belevonva mit láttam
jónak és mit nem.
A busszal megálltunk az egyik éjjel is nyitva tartó
benzinkútnál a határ előtt és feltankoltak nassolnivalókkal és utána végre
csend borult a buszra csak a motor zúgását lehetett hallani.
A fiúk rögtön elaludtak, de nekem nem nagyon ment. Egy
darabig még a laptopon néztem az e-maileket amiket a hollandiai szállodától
kaptam.
- Nem
tudsz aludni?- jön ki Bill kócosan a szobájából
- Nem
megy- csukom össze a laptopot
-
Gyere be hozzám- megfogta a kezem és együtt mentünk be a háló helységbe.
-
Mennyi idő után szoktad meg Te?
- Ha
az első nap nem tudsz aludni a másikon már biztosan, mert hulla vagy
-
Remek tanács- bújok hozzá
2010.02.23.
Hollandia, Rotterdam, Ahoy
Reggel elsőként keltem, gyorsan felöltöztem és kimentem
megcsinálni a reggelit, Juttával megegyeztünk, hogy ezt én fogom mindig
intézni. Elővettem a bekevert gofri tésztát és elkezdtem sütni, már a fele
adaggal kész lettem mikor a fiúk kezdtek megjelenni.
Morcosan, kócosan, éhes és mérgesen ültek le az
asztalhoz én pedig eléjük raktam mindent. A reggeli vége felé járva már
igencsak beszédesek voltak.
-
Milyen volt az első buszos alvás?- érdeklődött Gustav
-
Érdekes, nem tartozik a kedvenceim közé úgy érzem
- Egy
valamit szögezzünk le- emeli fel Tom a mutató ujját- a buszban nincs szex!-
vigyorog- akkor Georg rátok fog élvezkedni- röhögi el magát
- Fúj,
de undorító vagy!- vágja neki Bill a maradék gofriját, de Tom csak nevetett
tovább.
Először a szállodához mentünk. Ott a legfelső emeletet
teljesen megkaptuk és mindenki kipakolhatott a szobába. A mosásra váró ruhákat
leküldtük a tisztítóba a fiúk pedig nyújtózhattak egyet még a hangpróba előtt.
Egy órával az indulás előtt elkezdtünk készülődni és
már mentünk is a stadionhoz. Ott szintén rajongok hada várta a fiúkat, akik
bent már kevésbé lámpalázasan neki láttak a hangpróbának.
Az esti koncert szintén zökkenőmentesen zajlott le,
majd utána egyenesen mentünk is a szállodába, ahol végre kialhatták magukat
nyugodtan és Tom is fel tudta hívni Linát.
Hollandiából csak csütörtökön indultunk el Brüsszelbe,
ahol a fiúk azaz napi koncertet tervezték.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése