28. rész!:)

See you again

28. rész

Másnap már minden jobb volt, mikor reggel felébredtem nem émelyegtem és már a falak sem mozogtak.

Csendben lementem és főztem egy kávét, majd magamnak egy teát. A pulton nézegettem a reggeli újságot mikor Lina kezdett hívni.

- Jó reggelt- kezdte- jobban vagy már?

- Jó reggelt, igen köszi, már semmi bajom sincs

- Nem tudom mitől lehetett a kajától más nem lett rosszul

- Szerintem nem a kaja volt a baj

- Terhes vagy?

- Dehogyis- vágom rá kicsit erősebben- nincs semmi ilyen

- Akkor jó- sóhajt

- Hogy sikerült a tegnap?

- Nagyon jól, szerencsére mindenki megvolt elégedve mindennel

- Örülök neki, de most le kell tennem van egy másik hívásom

- Rendben, puszi

- Puszi- kinyomtam és fel is vettem a következő hívást

- Na, végre, hogy elérlek- kezdi David- bejönnétek ma az irodámba? Lenne egy kis elszámolnivalóm Veletek

- Velünk?

- Te, Bill, Tom és Lina

- Mi a baj?

- Nem telefontéma, de szeretném, ha egy órán belül itt lennétek, Tomékat már értesítettem

- Rendben

- Akkor jó, ne késsetek- nyomta ki

Gyorsan megittam a teámat és Billt is felkeltettem. Ő sem értette milyen probléma lehet, így hazament átöltözni és már indultunk is tovább a stúdióhoz. Mire odaértünk Tom kocsija már a parkolóba állt, beálltam mellé és bementünk.

Egyenesen David irodájába mentünk ahol már az asztal előtt ott ült Lina és Tom.

- Sziasztok- köszöntünk és leültünk a maradék két székre

- Most már végre tudni lehetne, hogy mi a probléma?- fakad ki Tom

- Persze most már mindenki itt van- David- ezt az újságot mindig járatom- teszi le elénk a Bild-et a mai címlapot elhinni sem akartam- bök rá

Elvettem az újságot és felolvastam a cikket:

-A híres német banda a Tokio Hotel énekese Bill K. és Tom K. a tegnapi party-n úgy látszik nagyon szerencsések voltak. Először Bill-t kaptuk lencsevégre az új személyi asszisztensükkel, úgy látszik, a viszony köztük már nem csak szakmai. Az első képen azt látják, amint egy csók csattan el köztük, a lány viszont utána rögtön körbenézett nem-e látta őket valaki, a második képen pedig már azt látjuk, mikor a hölgy derekát átfogva sietnek egy taxihoz beszállnak és elhajtanak.

Tom- nak is sikeres volt az estélye, Őt a party-t szervező hölggyel kaptuk lencsevégre, amint kijönnek a szobából és mielőtt lemennének a lépcsőn egy utolsó csókot váltanak…

- Várom a magyarázatokat- áll karban tett kézzel előttünk

- Tegnap vacsora után rosszul lettem- kezdtem- és kimentem a hidegre, de utána sem lett jobb, Bill meg hívott egy taxit és nem akarta, hogy rosszul legyek az úton, így hazakísért

- És a csók?- néz felváltva ránk

- Együtt vagyunk- jelenti ki határozottan Bill, mire hirtelen odakaptam a fejem- nézd David, ha neked nem tetszik sajnálom, de ez van remélem eltudod fogadni, változtatni a helyzeten nem fogunk!

- Akkor legalább figyelhetnél, hogy mit csinálsz nyilvánosan és mit nem!

- Egyáltalán ki rendelte oda a sajtót? Neked kellene erre odafigyelni!

- Most nehogy már én legyek a hibás!- mutat magára

- Nem érdekel ki a hibás én nem változtatok a helyzeten- teszi karba kezét

- Úgy látom semmit sem tudunk tenni- fújja ki a levegőt- de remélem a munka hatására nem fog menni és ezentúl jobban vigyázzatok

- Akkor ezt meg is oldottuk- áll fel Tom

- Álljon csak meg a menet, Veletek még beszélni valóm van, mit tudtok mondani?

- Azt, hogy együtt vagyunk mi is, már több hete randizunk

- Ezt komolyan nem hiszem el- kap a fejéhez David- most szívattok?- néz ránk

- Nem- jelenti ki Tom és Bill egyszerre

- Lina tudsz mondani valamit?- nyújtja oda neki David az újságot

- Azon kívül, hogy ez a ruha még mindig jól áll rajtam semmit- jelenti ki nyugalommal.

Nem mertem ránézni, hiszen a nevetést is alig tudtam visszafogni.

- Jobb, ha most mindenki elmegy- ül vissza az asztalához David- januárig remélem nem lesz semmi gond

- Kellemes ünnepeket- vigyorog Tom és kimentünk mindannyian.

Amint leértünk a földszintre kirobbant belőlünk a röhögés. Tom és Lina együtt mentek haza. Mi pedig Billel elmentünk hozzájuk és rendeltünk egy nagy pizzát és betettük egy unalmas karácsonyi filmet. Már a film felénél tartottunk mikor Bill újra szóba hozta Anyákat.

- Miért nem akarsz találkozni velük? Nem akarod, hogy megtudják velem vagy?

- Mi?- kapom fel a fejem- dehogyis! Ne legyél buta

- Akkor meg?

- Tudod anyáék nem igazán olyanok, mint például a Te szüleid. Mindig utaznak és állandóan üzletről beszélnek. A tavalyi karácsony abból állt, hogy a szobalányokkal együtt ettem meg az ünnepi ebédet, mert Anya gépe késett, Apa meg nem is tervezte, hogy hazajön.

- Sajnálom- fogja meg a kezem- Ryan hazamegy?

- Igen, Norinát beakarja mutatni otthon

- Szerintem adhatnál nekik még egy esélyt

- Tudod hány esélyt adtam nekik? Volt mikor tudtam, hogy nem is jönnek haza inkább elutaztam én is valahova és buliztam vadidegen emberekkel

- Akkor most idén rendes karácsonyod lesz- ölel át- idén is felmegyünk a faházba, mint mindig és szilveszterig ott is leszünk, már nagyon be van pörögve Anya, ők el is indulnak majd a napokban.

- Mi mikor fogunk?

- Mehetünk végül is Mi is hamarabb, Tomot hazaviszi Lina egy karácsonyi ebédre és utána jönnek

- Lina szüleihez? Hűha- nevetek

- Nekem is ez volt az első reakcióm, Tom fél, sosem vitték még haza

- Nagyon rendes szülei vannak, és hol van ez a híres faház?

- Liechtenstein

- Az vagy- számoltam az ujjaimmal- négy vagy öt óra ekkora hóban

- Hát korán el kell indulnunk- vigyorog