Jó reggelt!:) 27. rész! :))

See you again

27. rész

A vendégsereg mikor már teljesen megérkezett, beinvitáltak minket egy nagy terembe, ahol tízfős asztalok voltak felállítva. A vacsora csendesen telt el, alatta halk zene szólt és a desszert elfogyasztása után néhányan táncolni kezdtek.

- Táncolunk?- kérdezte Bill

- Micsoda?- lepődök meg- Nem hinném, hogy jó ötlet, a szalagavatóm óta nem táncoltam

- Akkor itt az ideje- felállt és magával húzott

- Nem is tudom, ki fog kinek a lábára rálépni először- mosolyog Lina rajtunk

- Nem szeretnél fent szétnézni?- súgja Tom

- Most?- vigyorog sunyin rá

- Ellenállhatatlan vagy ebben a ruhában, még jó, hogy a szmokingom lejjebb ér különben mindenki azt hinné, hogy beszedtem egy rakat bogyót

- A folyosó végén az jobbról az utolsó ajtónál várlak- áll fel és elindult

Fél szemmel láttam, hogy Lina elindult kifelé, rá pár perc múlva pedig Tom.

- Lináék remélem, nem oda mennek ahova gondolom- próbálom elfojtani a vigyoromat

- Szerintem meg pont oda- nevet halkan

- Elnézést- jön oda egy öltönyös úriember- az egyik német magazintól jöttem és szeretnék néhány kérdést feltenni

Bill nagy nehezen belement, addig én kimentem, amúgy sem éreztem magam valami jól ott bent a nagy melegben.

Kint neki dőltem a korlátnak és mély levegőket vettem.

- Jól vagy?- jön ki Bill

- Persze- nézek rá

- Nagyon sápadt vagy- simít végig az arcomon

- Jól vagyok, mit akart az újságíró?

- Kérdezett egy két dologról, de aztán látta, hogy jönnék így elengedett

- Nem tudom, hogy jöhetett be, nem jöhet be senki- vettem egy mély levegőt

- Biztos jól vagy?- fogja meg a vállam

- Kicsit furán érzem magam

- Hazamenjünk?- ölel át

- Ne, Te maradj csak- nézek fel rá

- Nélküled nem olyan izgi- puszil meg

- Bill- lépek hátra

- Elfelejtettem- vakarja a tarkóját

- Nem megyünk inkább? Tényleg nem érzem magam jól

- De, gyere- hátul megfogta a derekam és bementünk, kikértük a kabátunkat és az első taxiba beszálltunk, ami megállt előttünk.

Amíg mi hazafelé indultunk. Addig a ház felső szintjén már másabb fajta kommunikáció folyt.

Lina lépett be először a szobába és az ablakon nézett ki az udvarra, ahol jönnek mennek az emberek, majd ajtó csapódást hallott és pár perc múlva már Tom csókjait érezte a nyakán.

- Őrítően nézel ki- súgja a fülébe és maga felé fordítja

- Szexi vagy az öltönyben Kaulitz- gombolja ki a zakóját és eldobta messzire.

Tom felhúzta a lány szoknyáját, míg Lina a nadrágját gombolta ki és ott a kis kanapén estek egymásnak…

Billel hozzánk mentünk, egyből a fürdőbe szaladtam be és addig ki sem jöttem míg a vacsora teljesen ki nem jött belőlem.

- Még itt vagy?- nézek rá- szörnyen vagyok- támaszkodok a pultnak

- Jól vagy Kicsim?- jön oda

- Jobb, ha elmész, nem akarom, hogy így láss

- Dehogy megyek, gyere inkább fel- megfogta a derekamat és elindultunk felfelé

- Fogalmam sincs mi bajom lehet

- Holnap orvoshoz megyünk és kiderül

- Vasárnap nem rendel

- De a miénk igen, majd eljössz oda

- Lezuhanyozom- indultam el a fürdő felé

Gyorsan kibújtam a ruhámból, leszedtem az ékszereket, a hajamat pedig kifésültem és a fejem tetejére kötöttem, majd beálltam a zuhanyzóba. Sajnos a meleg víz sem segített, így kicsit hidegebbre vettem és csak akkor álltam már ki alóla, mikor remegni kezdtem. Belebújtam a pizsimbe és kimentem Billhez, ő már csak az ingjében és a nadrágban ült az ágyon.

- Ha nem lennék ennyire szarul, kifejezetten szexinek találnálak- ülök az ölébe

- Jobban vagy?- puszilja meg az arcom

- Nem igazán, de remélem nem valami vírus, mert akkor tuti elkapod, sőt mindenki

- Az a legkevesebb- szorít magához

Mielőtt lefeküdtünk volna, behozott nekem egy pohár vizet és befeküdt mellém.

- Bill- kezdtem

- Igen?

- El kell mennem Anyáékhoz karácsonyra, eljönnél velem?- néztem rá a sötétben

- Hát persze- simít végig az arcomon- mikor?

- Azt nem tudom, Te szentestére haza akarsz érni, ugye?

- Hagyomány szóval igen

- Igazából, amúgy kedvem sincs menni

- De a családod, muszáj

- Ezt majd holnap megbeszéljük- ásítottam és szép lassan mindketten elaludtunk.

- Hát ez örítő volt- veszi fel Tom a nadrágját

- Eléggé- húzza fel a ruháját Lina

- Remélem, ma együtt alszunk- öleli át hátulról

- Persze, de jobb, ha visszamegyünk- igazítja meg a haját

- Lassan mehetnénk is- lép ki az ajtón

- Jó lenne,de nekem muszáj maradni- csukja be az ajtót Lina és egy utolsó puszival elválva lementek a többiekhez.

Sajnos mindannyian olyan figyelmetlenek voltunk, hogy nem vettük észre, azt, hogy valaki egész este figyel minket…