6. rész! :)

See you again

6. rész

- Jó estét- köszöntem megszeppenve

- Neked is Lili- ölel meg hirtelen Simone

- Te- mutatok rá- vagyis Ön, uhh ez durva- dúrok a hajamba

Felnevetett.

- Gyere, be- áll arrébb és elindult a konyha felé én pedig követtem- foglalj helyett- mutatott a székre

- Köszönöm- levettem a kabátom és a szék támlájára tettem- Tom akkor már tájékoztatott arról, hogy jövök

- Csak félig meddig- mosolyog rám

- Félig meddig?

- Azt mondta, hogy eljön, ide az asszisztensük- tesz elém egy csésze teát és leül velem szembe- de a nevedet nem mondta

- Akkor honnan tudja?- iszok bele

- Felismertelek Lilien Müller- mosolyodik el

Ahogy kimondta elkezdtem köhögni és majdnem félrenyeltem a teámat.

- De hát hogyan?

- A szemed és a mosolyod, Bill régen mindig sokat áradozott rólad

- Uh, ez most meglepett eléggé, nekik szerintem fel sem tűnt ez

- Bill csak annyit mondott, hogy ismerős vagy neki, Tomot is evvel traktálta- nevet fel- és tegezz nyugodtan

- Rendben, huh- sóhajtok- ez most meglepett, de nagyon én sem gondoltam volna, hogy így találkozok vele újra…

- Billnek is nehéz volt az az időszak

- Nem látszott rajta- nézek rá

- Tudod, ha akarja, egész jól eltitkolja éppen mi is bántja, mikor ma délután ide jött, akkor sem mondta el elsőre mi a baja

- Most fent van?

- Elmentek Gordonnal kicsit, de nemsokára jönnek

- Értem

- Te, hogy viselted?

- Rosszul… nagyon is… de túljutottam azon, is mint minden máson

- Mikor jöttél vissza?

- Nem olyan rég augusztus elején, hiányzott már minden. Szerinted Bill mit szól, ha rá jön ki vagyok?

- Örülni fog ebben biztos vagyok, néha még most is gondol szerintem rád, mesélte, hogy egy dalt is írt arról, ami volt köztetek

- Van egy sejtésem, hogy melyik lehetett

- Egész hétvégére maradsz, ugye?- áll fel

- Hát, amint meggyőzőm Billt megyek és nem zavarok

- Ne butáskodj!- legyint- Bill visszamegy én tudom, de remélem azért maradtok egész hétvégén, jót tenne nektek egy kis beszélgetés távol mindentől

- Akkor maradok- mosolygok

- Én viszont csinálom a vacsorát- veszi elő a hűtőből a hozzávalókat- de Te mesélj nyugodtan

- Segíthetek?- állok fel

- Nem kell kedveském

- Szívesen teszem, szeretek főzni

- Akkor tessék- tolja felém a zöldségeket- ezeket vágd fel

Főzés közben elbeszélgettünk mindenről alaposan kifaggatott az életem minden részéről, a terveimről és nem utolsó sorban a fiúkról…

- Ez meglepett- néz rám

- Pedig igaz, Bill óta nem voltam szerelmes senkibe, egyesek- (gondolok itt Linára)- azt mondják, hogy mindenkiben őt keresem

- Lehet igazuk van- kavarja meg a levest- Ti nagyon összepasszoltatok annak idején

- Annak idején igen- mosolygok rá- pár hónapig

Erre már nem tudott válaszolni, ugyanis kattant a zár és nagy nevetés közepett beléptek a srácok.

Simone konyhatörlővel a kezében indult el feléjük mosolyogva.

- Mit főzöl Anya?- tette fel rögtön a kérdést Bill

- Finomat- puszilja meg a fiát- de nem egyedül

- Hát akkor?- indul el a konyha felé, ahol én álltam a pultnál csendben

- Szia- mosolygok rá

- Oh, hello

- Gyerekek Ti menjetek fel- Simone- ha vacsora lesz szólók

Gordonnal gyorsan üdvözöltük egymást és a táskámat felkapva elindultam Bill után a lépcsőn. A folyosó végén volt a szobája, amin egy B betű díszelgett.

Az ajtóban előre engedett a szobában nagy rend uralkodott. Ledobtam a fotel mellé a táskám és beleültem, ő pedig az ágyhoz ment.

- Nem gondoltam volna, hogy pont Te jössz, majd el ide- szólal meg

- Én sem elhiheted

- Főleg nem a mai nap után…

- Én tényleg sajnálom- néz a szemembe- nem rajtad kellett volna levezetnem, csak Te annyira tökéletesnek tűnsz mindennap és Te voltál az akin ez a csomó feszkó csattant és a cipőiddel sincs bajom- ejt meg egy enyhe mosolyt- sőt jól állnak nagyon

- Amit ma hozzád vágtam az volt a kedvencem

- Nyugi elhoztam és otthon van, majd vissza adom

- Pedig megnéznélek benne- nevetem el magam

- A fazon nem rossz bár a méret tuti rossz

- Igaz jeti lábra nem gyártanak louis vuitton-t- nevetek

Beütött az a bizonyos csönd, Bill a kezeit tördelte és azon tépelődött mit mondjon, nekem meg semmi használható ötletem nem volt, így inkább körbe jártam a szobába és megnéztem a képeket meg a posztereket.

- Tom sokáig győzködött, hogy gyere?

- Nem

- Igaz ez a munkád- sóhajt

- Nem a munkám vagy Bill

- Hanem?

- Annál több, a barátom is egyben, nem szeretném, ha az idegosztályon kötnél ki egy hülye lemez miatt

- Pedig néha ezt érzem

- Tudom, képzelem milyen lehet

- Még annál is rosszabb, mint gondolod

- Tudod, el kell mondanom valamit, azt hiszem ez a legalkalmasabb pillanat erre

- Mit?- néz komolyan

- Azt hittem fel fogsz majd ismerni, bár hallottam, hogy Tomnak mondtad, hogy ismerős vagyok valahonnan, én vagyok az a , Lilien Müller….