5. rész! :)

See you again

5. rész

Amíg a fiúk kint voltak addig én bent végre nyugodtan megihattam a latte-mat és átnézhettem a mai teendőimet. Szerencsére David ma nem bízott rám annyi dolgot, így csak elküldtem pár e-mailt és a CD dedikálást szerveztem le.

Reggeli után a srácok próbálni mentek épp két dalt próbáltak mikor lentről hangzavar jött fel.

- Elegem van belőled, hogy állandóan elbaszod, azt az egy akkordot- kiabálja Bill

- Tényleg ezen vagy kiakadva? Egy hete ezt a szaros dalt próbáljuk, mert mindig elbaszol valamit- vágja vissza neki Tom

- Srácok hagyjátok abba!- próbálja őket csitítgatni Georg

- Maradj csöndbe- Bill

- Mi a baj?- nyitok be

- Nem kellene belefolyni- mondja Gustav az ajtó mellől

- Igen, Te ne üsd bele magad semmibe se- vágja nekem Bill

- Tényleg? Nem tudom, ki teszi a segged alá a dolgokat itt

- Bárcsak ennyi lenne a problémám, mint neked- forgatja a szemét

- Nem tudom, mi az isten fene bajod van, de ne rajtam vezesd le

- Azon vezetem le akin akarom, neked csak kaját kell hozni és elintézni egy két telefont és itt topogsz állandóan a kibaszott magas sarkúidban, aminek utálom már a hangját- mutat a lábamra

- Akkor intézd magadnak a dolgaidat- vágtam neki, gyorsan kibújtam a cipőmből- kereshetsz mást, aki ezentúl elviseli a hülyeségeidet- vágtam neki és otthagytam őket, lent.

- Ezt jól összehoztad- tárja szét a kezét Tom- David, ha megtudja, megöl téged

- Én nem is csináltam semmit se

- Nem, csak elküldted éppen a fenébe, szoktál gondolkozni mielőtt kinyitod a szád?

Bill nem válaszolt csak elindult felfelé.

- Most hova mész?- kiabál utána

- El innen- fordul vissza és amilyen gyorsan csak tud a kocsijába száll

- Ez remek- sóhajt Gustav

- Pocsék egy hét zárás- Georg- David ki fog akadni

- Egy énekes és egy asszisztens mínusz

Amíg a fiúk tanácstalanul ültek és egyből hazasiettem és bevetettem magam az ágyamba…

Később…

A telefonom csörgésére keltem fel, kinéztem az ablakon már sötét volt, gyorsan megkerestem a telefonom a zsepi halmok alatt és felvettem.

- Igen, tessék- szóltam bele álmosan

- Felkeltettelek?- hallottam Tom hangját

- Nem lényeg, miben segíthetek?

- Bill nálad van?

- Nem nincs- felültem- hol van?

- Telefonon hívta David ordítottak egy sort és semmi azóta

- Lehet a fiúknál van nem?

- Ott sincs

- Nincs olyan hely ahova menni szokott?

- Nem nincs, várj hív valaki majd mindjárt visszahívlak

- Rendben- leraktam

Csináltam egy teát, amíg vártam a hívásra és mire kész lett Tom hívott újra.

- Tudsz már valamit?- kérdeztem rá egyből

- Igen, de baj van

- Ugye nem kórházba van?

- Nem semmi ilyen

- Huh, akkor megnyugodtam, hol van?

- Hazament anyáékhoz

- Mikor jön vissza?

- Nem akar

- Mi az, hogy nem akar?

- Nem akar anya mondta, odaért hozzájuk és azóta a szobájában van

- Utána mész?

- Még nekem sem jönne haza

- Akkor kinek fog?

- Neked

- Nekem?- döbbenek le

- Igen

- A mai nap után szerintem nem

- Higgy nekem- nevet fel

- Ajh Tom- sóhajtok- rendben, mi a cím?

- Hayden Strasse 12

- Remélem oda találok

- Ahogy beérsz lesz egy hosszú út és ott a balról a 3. utcába befordulsz és a negyedik ház lesz az, kis fehér kerítés és zöld ház

- Sötétbe kurva sokat mond a szín

- Bízok benned

- Jó mert én nem bízok magamban

- Az egész hétvége előtted van

- Majd hívlak ha lesz valami vagy ha nem találok oda

- Rendben, várni fogom az úton vigyázz

- Fogok majd, szia- kinyomtam

A gardróbba mentem és kivettem a nagy LV táskámat és elkezdtem beledobálni egy két holmit amire szükségem lehet a hétvégén. Fél óra alatt meg is voltam mindennel. Gondosan bezártam mindent és elindultam lefelé.

Bedobtam az anyós ülésre a cuccomat és indítottam.

Több ok is volt, ami miatt féltem neki vágni a nagy útnak.  Az első az, hogy teljesen eltévedek majd, de még ez volt a kisebbik félelmem. A másik, hogy rám vágja az ajtót és a legutolsó, hogy szóba jön a sok évvel ezelőtti dolgok…

Magdeburg határát átlépve már a gyomromban lévő gombóc kezdett felkúszni a torkomon, ideges voltam és azon kaptam magam, hogy ezernyi okot keressek arra, hogy mégse tudjam teljesíteni Tom kérését, de valahogy a megfordulás sem ment igazán.

Lefékeztem a ház előtt, a torkomban dobogott a szívem, ahogy közeledtem a ház felé. Az ajtó elé érve vártam egy kicsit és megnyomtam a csengőt pár pillanat múlva az ajtó zár kattant és kinyílt az ajtó.