2013. október 26., szombat

1. rész! :)

See you again
1.rész


6 évvel ezelőtt…                  

Tizenhat éves voltam mikor megismertem őket. Anya party-t adott és hivatalosak voltak oda ők is. Linával az erkélyről néztük az udvarra beáramló vendégsereget, Ő hívta fel rá a figyelmemet. Más volt, mint a többi srác, felmerte vállalni a valódi stílusát és nem zavarta, ha az emberek megnézik a különcsége miatt.
Mi a party közepe felé mentünk le csak a vendégek közé és akkor rögtön be is mutattak minket egymásnak. Eddig nem hittem a szerelem első látásra dologban, de mikor belenéztem a barna szemeibe tudtam, hogy nekem más nem kell csak is Ő.
A party utáni napokat szinte mindig együtt töltöttük és életem legszebb félévét neki köszönhetem. Épp a fél éves évfordulónkra készültem aznap este, gyertyafény, vacsora, pezsgő, jakuzzi, eper és minden, ami kell, de nem jött el… Hiába hívtam nem vette fel és a további napokban sem válaszolt a hívásaimra...
Ezután következett a pokol, amilyen könnyen lépett az életembe olyan nehezen távozott. A középiskolás éveimre nagy bélyeget nyomott ez az egész. Féktelen bulik, sok pia és a drogokat sem vetettem meg. Anyáék mit sem sejtettek ebből az egészből, Apa folyton üzleti úton van és Anya is állandóan járja a világot a kollekcióival, ha nincs Lina és Ryan a bátyám, akkor ennek az egésznek nagyon csúnya vége lett volna.
A középiskola után az egyetemet már nem Németországban kezdtem el, hanem kint Amerikában, ugyanis Anyáék ott éltek már jó ideje akkor. A környezetváltozás jó ötletnek tűnt és sok mindenben segített. Németországból semmi sem hiányzott csak Lina és a bátyám, de mindig jöttek ki hozzám és ez valamennyire tompította a hiányukat.

Napjainkban…

Most újra itt vagyok és csomagolok. Az utolsó bőröndöt is telepakoltam és oda húztam a többihez az ajtó mellé. A szobám nagy része immáron már az ajtó mellett álló bőröndökbe volt becsomagolva.
Egy hete döntöttem el, hogy újra Németországban akarok élni. Ennek Lina és Ryan örült a legjobban persze. Anyáékat nem igazán hatotta meg a dolog.

- Kész vagy kicsim?- nyit be Anya
- Már igen- állok fel- öltözök és indulhatunk is
­- Rendben, akkor felküldök valakit a cuccaidért- mosolyog rám


Kint még tombolt a hőség augusztushoz méltóan.
Kivettem egy kis virágos egybe szoknyát hozzá illő kis pipővel, a hajamat felkötöttem, bepakoltam a kis táskámba a fontosabb dolgaimat, a napszemcsit magamra kaptam és indultam is egy új és remélhetőleg boldog élet felé…




12 óra múlva…

A gép este nyolckor szállt le, fáradtan, nyügősen szálltam le a gépről, amint átvettem a csomagjaimat az ellenőrzésből elindultam kifelé. Izgultam, már jó rég jártam Hamburgban…
Sétáltam kifelé, ahol az emberek már mind a családtagjaikat ölelték. Mivel kicsi vagyok és még magas sarkú sem volt rajtam, így felálltam a padra és úgy néztem körbe, pár perc múlva meg is láttam a bátyámat, aki felém közeledett hatalmas mosollyal.

- Húgi- tárja ki a karját és ölel magához
- De jó végre látni- szorítom magamhoz
- Téged is- enged el- ez mind a tiéd?- néz a pad mellé ahol a bőröndjeim álltak
- Ühhüm- bólogatok
- Múlthéten is jött ugyanennyi- szörnyülködik el- otthon maradt ruhád?-  neveti el a végét
- Tudod, hogy imádom a ruhákat- ütök a vállába
- Nem fogunk elférni a lakásban a ruháid miatt
- Nyugi nem sokáig maradok, csak amíg nem találok egy normálist
- Tudod, hogy maradhatsz, amíg akarsz
- Ezt akartam hallani- nyújtom rá a nyelvem

Ryan 4 évvel volt idősebb tőlem. Ő már sokkal hamarabb elköltözött otthonról, nem igen egyeztek Apuval a világról alkotott nézeteik így egy fedél alatt sem tudtak maradni. Ryan a szórakozó iparban akart dolgozni és mindenki, aki egy kicsit is ismerte látta, hogy ehhez van érzéke. Eleinte csak a marketing és PR munkával foglalkozott, de aztán nyitott egy saját szórakozóhelyet, aminek már az országban egyre jobban terjeszkedni kezdett.


¬- Még Hamburgban járunk egyáltalán?- nézek ki az ablakon
- Igen- nevet fel- sok minden változott amióta elmentél
- Azt látom, sokat megyünk még?
- Már nem
- Nagyon kíváncsi vagyok a házadra, Lina szerint eszméletlen
- Nagyon tetszett neki- vigyorog- rendkívüli érzéke van ezekhez a dolgokhoz
- Tudom, már fel is ajánlotta, hogy berendezi a házamat- nevetek
- Itt is vagyunk- áll fel Ryan egy bejáróra, a kapu automatikusan kinyílt és elém tárult a ház.
- Jó ég- szállok ki- nem is mondtad, hogy ilyen jól megy ez az egész bulis dolog
- Nagyon is jól- csukja be a kocsi ajtót és a csomagtartóból kezdi kipakolni a cuccaimat.
 - Már most imádom a házadat, nem medencézünk egyet?
- De, lehet, Linát hívtad már?
- A reptéren hívtam, de nem vette még fel- nyitok be a lakásba
- Akkor még dolgozik lehet, de azt mondta nekem mindenféleképp hívni fog- pakolja beljebb a bőröndöket
- Remélem- kezdek felmenni az emeletre, de akkor hirtelen egy kisebb gombóc kezd a lábamnak dörgölözni
- Pepper megérkezett- kerül ki nevetve Ryan
- De hiányzott már- dögönyözöm meg
- Összedobok valami kaját, aztán dumálunk, jó?
- Oké- mosolygok rá
- A szobád pedig a sarokban van amihez a terasz is tartozik, gyere megmutatom- megfogta a két legnagyobb bőröndöm és elindult felfelé.


2 megjegyzés:

  1. Most találtam rád, WeHeartIt-en bekövettél és gondoltam megnézem a blogodat. Belekezdtem az olvasásba és nagyon tetszik! Ügyes vagy! (Amúgy köszi a követést.;3) xoxo

    VálaszTörlés