Jó reggelt! :)15. rész!(:

See you again

15. rész

Ryan már nem volt otthon mikor pénteken felkeltem csak egy búcsú üzenet volt ott és egy adag a kedvenc csokimból, gyorsan írtam neki egy üzenetet, amiben megírtam, hogy én már nem haragszom rá és neki láttam készülődni aznapra.

A szokásosnál jobb kedvvel indultam el, kicsit nyugtalanított, hogy ilyen érzések vannak bennem egy csak kettesben eltöltött délután/este miatt, de annyira jó érzés volt, hogy a következményekkel nem is igazán foglalkoztam.

Elhoztam a fiúk reggelijét és kávéjukat, mielőtt elindultam volna a pékségből a stúdióba csörgött a telefonom.

- Tessék- szóltam bele és kihangosítottam egyből

- Szia, Bill vagyok- kezdi- bent vagy már a stúdióban?

- Most indultam el a pékségből még csak

- Szuper, akkor eljönnél értem? Tom nincs itthon és egy cetlit hagyott csak, hogy hamar elment és stúdió után sem vár meg

- Persze, tíz perc és ott vagyok

- Rendben várlak- kinyomta

A reggeli forgalmon nagy nehezen átverekedtem magam és kis csúszással, de ott voltam Billért, lelassítottam ő pedig beszállt.

- Jó reggelt- köszönt

- Neked is- mosolyogtam rá és indultunk is tovább

- Tom nem mondta merre ment?

- Nem igazán- von vállat- de gondolom az estére tervezett valamit, tegnap anyával beszélt vagy egy órát a telefonba receptekről, sosem volt még ilyen buzgó Tom egy randi miatt se, mondjuk nem mintha randizgatás híve lenne- nevet fel- még takarított is tegnap

- Jézusom- nevetek- Lina is izgul kicsit tegnap elalvásig a tökéletes ruháról magyarázott nem igen tudja mit vegyen fel

- Lesz itt valami úgy érzem- vonogatja a szemöldökét

- Nem is akartál külön kocsival jönni?- néztem rá majd vissza az útra

- Baj, hogy el kellett jönni értem?

- Dehogyis örülök neki, csak azt hittem lesz, még valami dolgod mielőtt eljössz hozzánk

- Nincs semmi- von vállat- mit fogunk csinálni?

- Hmm, hát azt nem tudom- lelassítottam a stúdió kapuja előtt és vártam, hogy beengedjen a portás, amint beengedett beálltam a szokásos helyemre és bevittük a fiúk reggelijét ők már a nappaliban ültek.

Georg a TV-t bámulta, Gustav pedig a dobokról valami magazint olvasott.

- Jó reggelt- köszöntünk be nekik

- Hello- nézett ránk Gusti majd újra az újságra

- Ti együtt?- vigyorog Georg- lemaradtam valamiről?

- Semmiről se, itt a reggeli- nyújtom oda a barna papírzacskót és a kávét

A fiúkkal voltam egésznap lent a stúdióba és hallgattam a dalokat, amiket újra elpróbáltak és a kisebb apró változtatásokat beszélték meg. Davidet se igen láttuk egésznap ő csak telefonon tartotta velem a kapcsolatot.

Tom egyből lelépett mikor megmondtam neki, hogy a hétre ennyi a meló, Georg és Gustav pedig nagyon lassan pakolták össze a holmijukat.

Bill és én pedig koszálltunk csak a stúdió lakásban, úgy csináltam mintha össze írnám, mi kell. Mikor elköszöntek bezártam és el is indultunk Billel.

- Az hittem sosem lépnek le- gurulok ki a feljáróból

- Ne is mond, Georg ilyenkor olyan lassú

- Remélem nem vágták le a dolgokat

- Szerintem nem, Gustav nem kombinálós fajta, Georgnak meg nehezen esik le az ilyen- vigyorog

Hozzánk érve egyből felmentünk a szobámba Bill leült az ágyamra én pedig bementem a gardróbomba átöltözni.

- Te a régi koncertjeinket nézted?- lepődik meg Bill mikor kinyitotta a laptopom

- Igen- válaszolok

- Melyiken voltál ott?

- Hát egyiken sem- jövök ki- kíváncsi voltam mire várhatok- ülök le vele szembe

- Ez még piskóta- vigyorog- a mostani lesz a nagy durranás

- Már nagyon várom

- Megnézhetem a gardróbod?- áll fel

- Persze

- Aztaaaa mennyi ruhád van- álmélkodik az ajtóba

- Lináéhoz képest kezdő vagyok- legyintek- anya divattervező szóval imádom a ruhákat.

- A turnéra sajáttervezésű ruháink lesznek, majd megmutatom a terveket, ha befejeztem- vigyorog

- Rendben- mosolyodtam el és neki dőltem az ajtófélfának

- Ez a holnapi rucid?- nézi a kiakasztott ruhát

- Az egyik igen, de nem tudok dönteni

- Én sem tudom mit kellene- sóhajt

- Tom tudja?

- Neki könnyű felkap egy XXL-es nadrágot egy lepedő méretű pólót és kész, ja meg egy sapkát vagy kendőt

Miután végignézte a gardróbom körbe mutattam neki a lakást, legjobban a nappali egyik végében lévő zongora tetszett neki.

- Nem is tudtam, hogy tudsz zongorázni- dőlők neki a zongorának

- Nem is tudok- néz rám- de Tom tud én ellestem néhány dolgot tőle

Legvégén a konyhába kötöttünk ki, ahol Ő leült az én szokásos helyemre a pulthoz én pedig neki láttam vacsorát csinálni.

Miután megvacsiztunk leültünk a nappaliba és beszélgetni kezdtünk.

- Mindig nálad van a telefonod?- kérdeztem már a nappaliban a TV előtt

- Igen, ha van, valami ötletem leírom vagy feléneklem

- Szóval akkor ne lepődjek meg, ha egyszer csak énekelsz- nevetem el magam

- Röviden tömören igen- nevet ő is- de tényleg- szünet- tudod mikor szakítottunk akkor is írtam egyet

- Gondoltam, vagyis sejtettem

- Nem akartam, hogy vége legyen

- Nem úgy tűnt- álltam fel és a nagy ablakhoz léptem, ami az udvarra néz

- Lehet, de a te érdekedben is tettem

- Hagyjuk ezt a dumát jó?- fordulok meg

- Jó, de tudod sosem voltam még ennyire szerelmes, mint beléd

- Hogy mi?- kaptam észbe, de ő nem válaszolt, hanem két kezével megfogta az arcom és megcsókolt, úgy, mint ahogy még sohasem