Jó reggelt, 56.rész!! :))

See you again

56. rész

- Valami van itt a levegőben- néz Bill a tánctér felé

- Mire gondolsz?

- Nézd csak- mutat a tánctérre, ahol Lina és Tom együtt táncoltak

- Hűha, mégis csak lesz valami köztük?

- Szerintem már belefáradtak az állandó viaskodásba

- Jó lenne újra egynek látni őket- sóhajtok

- Hiú ábránd…

- Mekkora bunkó vagy- csapok a karjára

- Auuh- kap oda

- Érzéketlen vagy

- Vond vissza- hajol közelebb

- Ugyan miért tenném?

- Mert tudod, hogy nem vagyok az- ad egy enyhe csókot

- Talán nem- harapok az ajkamba

- Nem akarsz hazamenni?- tűr egy tincset a fülem mögé

- Még csak most jöttünk

- De nem bírok magammal

- Türelem- simítok végig az arcán

- Akkor még hozok egy kört- áll fel

- Olyan meleg van- ül le egyből Lina Bill helyére- nincs valami innivaló?

- Bill most hoz, milyen piros vagy- vigyorgok

- Ne is mond- legyint- ezer éve nem éreztem magam ilyen jól

- Ráadásul Tommal…

- Aj, Lili… most így tetszik, nem tudom mi történt velem, de annyira jól érzem magam

- Meg is jöttem- teszi le Bill a koktélokat, nekem pedig a narancslémet

- Kezdem megutálni a narancsot- nézek rá

- Tánc?- nyújtja a kezét én pedig szó nélkül megfogom és elkezdünk a zene ritmusára mozogni.

A sok tánc és Billnek a sok koktél hatására hamar álom jött a szemére, így a többieket otthagyva elindultunk vissza a kis bungalónkba.

- Rég éreztem már magam ilyen jól- mozog Lina a pult mellett

- Rég láttalak felszabadultnak- mosolyog rá Tom és a könyökére támaszkodik

- Rég volt okom rá

- Sajnálom- süti le a szemét

- Nem csak miattad mondom- mutató ujjával felemeli a fejét az állánál fogva

- Hanem?

- A miénk viharos szerelem, mindjárt jövök- indul el a mosdó irányába a lány faképnél hagyva Tomot, aki maga elé meredve áll

- Táncolunk?- áll elé egy lány

- Nem- mondja és rá sem néz

- Biztos?- lép közelebb

- Mondom, hogy nem! Süket vagy talán?- kiabál rá és elindul a mosdó irányába és várta, hogy a lány kijöjjön, de nem jött.

Sokan bementek és jöttek ki, de Linának még nyoma sem volt. Vett egy mély levegőt és elhatározta magát. Benyitott. Bent egy árva lélek sem volt, elindult a WC-k között és egyenként benyitott, de sehol nem látott senkit. Elérkezett az utolsó két WC-hez először a jobb oldaliba nyitott be, majd a balba, ahol megtalálta Linát a WC mellett.

- Lina- hajol le hozzá és felemeli

- Tom- nyöszörgi élettelenül

- Mi történt?- a kezében előre vitte a csapokhoz és felültette a pultra és neki támasztotta a falnak és hideg vízzel kezdte az arcát megmosni

- Bejöttem ide és épphogy eljutottam a mosdóig utána pedig rosszul lettem és nem tudtam már kimenni többet

- Még jó, hogy bejöttem

- Igen- dől neki a hideg falnak

- Rosszul vagy?

- Kicsit émelygek

- Gyere kimegyünk- lesegítette a pultról és a kezében vitte ki a friss levegőre egészen a partig és ott ültek csendben.

- Jobban vagy már? - szólal meg Tom félórával később

- Igen, csak nagyon másnapos leszek attól félek

- Örülj, hogy nem történt nagyobb bajod, bele sem merek gondolni mi lett volna, ha nem én talállak meg…- szörnyed el

- Aggódtál értem?- néz rám

- Igen- néz a szemébe

- Miért? Már nincs közöd hozzám

- Ennek nincs ahhoz köze én még mindig…- akad el

- Te még mindig micsoda?- keresi a tekintetét

- Nem tudtam szabadulni Tőled soha azoktól az emlékektől, amiket együtt éltünk át, amiket megtanultam a kapcsolatunk alatt, miután megtettem azt utána jöttem rá mennyit és kit is veszítettem el…

- Utólag mindig okos az ember, de azóta sem értettem miért tetted, mit rontottam el, hogy ehhez folyamodtál?- néz rá könnyes szemmel

- Ne sírj- törli le a könnyeit- magam sem tudom, nagyon hülye voltam és nem lehet arra fogni, hogy mennyit iszom vagy mennyit nem. Nekem is fájt és fáj is, hogy én rontottam el, mikor megtudtam, hogy újra találkozunk féltem attól,  hogy  valaki más oldalán látlak boldognak… más szerez neked örömet máshoz bújsz, mást csókolsz… Már a puszta gondolat is fáj, ha erre gondolok.

- Azt hittem így is lesz. Új ország új emberek, de sajnos a fájó emlékeket nem tudtam itt hagyni, minden éjjel előjött valamilyen formában, egy időben Lili tanácsára eljártam egy pszichológushoz, hátha jobb lesz, kis időre jobb is lett, de utána már nem jártam el, ahogy elértem ezt a szintet és összeomlottam, mint egy kártyavár.

- Szerintem sosem fogom megbocsájtani magamnak, amit tettem.

- Elindulok vissza- áll fel hirtelen a lány, de abban a pillanatban össze is csuklik

- Gyere- Tom alákapott és a stégig vitte a kezében- jössz egyedül vagy vigyelek?

- Tegyél le.

Tom szó nélkül megtette és miután a lány belebújt a magas sarkújába elindultak. Csendesen tették meg az utat a bungalójukig, a cipő kopogása és a víz hangja törte meg csendet. A ház elé érve Tom előre engedi a lányt, aki figyelmetlensége miatt majd felbukott a küszöbben.

- Hoppá- kap utána Tom

- Megvagyok- kapaszkodik a vállába

- Most már igen- mosolyog rá.

Az ajkuk vészesen közeledett egymáshoz, Tom kisöpört egy kósza tincset a lány szeméből és egy apró puszit lehelt a szájára, majd felegyenesítette és szorosan magához húzta. Az egyik kezével a derekát fogta meg a másikkal pedig a tarkójához tette és közel húzta magához és megcsókolta.