Jó reggelt, 38. rész! :))

See you again

38. rész

- Talán több az eszem, mint neked

- Szerintem David jobb, ha mész- Gustav, segített neki felállni és kisegítette a folyosóra

- Ez szép volt- ad neki egy pacsit Georg- remélem, ettől megjön az esze

- Lehet, de Bill jobban érdekel most

- Szerintem most egyedül akar lenni

- Akkor valami nagy hülyeséget fog csinálni

- Felhívjam Lilit?- szólalt meg Lina

- Felveszi szerinted?- Tom

- Megpróbálom - bement a hálóba a telefonjáért és kiment utána a teraszra és tárcsázni kezdett…

Nálam…

A gép már leszállt, hívtam egy taxit és hazafuvaroztattam magam. A szemem már vörös volt, de nem érdekelt ez és a többi dolog, ami körülöttem van.

- Jól van hölgyem?- fordult hátra a sofőr

- Elviselhető- szipogtam

- Tessék- nyújt hátra egy zsebkendőt

- Köszönöm- nyúlok érte

- Jova parancsolja?

- Volpommern Strabe 12.

- Rendben- előrefordult és elindultunk.

Az úton nem szólt többet hozzám és én sem hozzá, csak a rádiót lehetett hallani.

- Megérkeztünk- szólalt meg

- Köszönöm- adtam neki pénzt és a cuccaimat segítette kipakolni.

Behúztam őket az előszobába és körbe néztem, sehol senki. Felhordtam a cuccaimat és befeküdtem az ágyamba és sírtam tovább.

Bill nagy nehezen engedte be Tomot csak és az egész estét végig beszéltek. Tom lebeszélte a sok hülyeségről és az esti fellépést megtartották és utána rögtön indultak is Portugáliába.

- Ha vége a koncertnek elmegyek Lilihez- súgta Bill Tomnak mikor vonultak ki, hogy felkössék rájuk a mikrofonokat

- Rendben

- Rendben? Azt hittem lebeszélsz

- Vissza fogod hozni?

- Vissza

- És ha nem jön?

- Akkor nélkülem kezditek el felvenni a DVD-t

- Abból háború lesz

Bill még sosem várta ennyire a koncert végét és a végén szó szerint ledobálta magáról a cuccokat. Gyorsan átöltözött, felkapta a táskáját és a repülőtérig meg sem állt.

Engem addig otthon hol Ryan hol pedig Lina „ápolt”. Elmesélt mindent, ami addig történt amíg nem voltam ott.

Aznap egyedül voltam otthon, a kedvem egy fokkal sem volt jobb, de legalább már nem sírtam. Betettem egy filmet és neki láttam megenni egy doboz vanília jégkrémet. Már a film végénél jártam mikor csöngetni kezdtek.

Kinyitottam a kaput és pár pillanat múlva már az ajtón kopogtattak.

 - Jövök már- mondtam és elfordítottam a kulcsot, majd az ajtót nyitottam és azt hittem káprázik a szemem.

Ő állt ott. Az arcát napszemüveggel és sállal takarta el és még a tutyija is fel volt húzva. Azonnal belépett és átölelt.

- Feladom az egész turnét nekem nem ér semmit sem az egész, ha nem vagy ott- suttogta a fülembe.

- Bill- ennyit tudtam kinyögni. - Te hogy kerülsz ide? És David? Meg a fiúk? A koncert? Normális vagy?!

- Egyik sem érdekel

- De hát pár nap múlva veszitek fel a DVD-t

- Érdekel is- csókol meg

A lábával belökte az ajtót és a kanapé felé hátráltunk. Egymásról kapkodtuk le a ruhákat, ami mind a padlón kötött ki. Nem kellettek szavak, tudtuk mit akartunk egymástól.

- Most mi lesz?- kérdeztem egy óra múlva már a szőnyegen feküdve

- Visszajössz velem?

- Nem mehetek

- Elfogom intézni

- Hogyan?

- Beszélek Daviddel, várj- nyúl a telefonjáért, ami a kanapén csörgött- Tessék

- Öcsi halálra ijesztettél. Miért nem hívtál?

- Nem volt rá időm

- Minden rendben?

- Igen- puszil meg

- Visszajön?

- Ráfogom beszélni, David?

- Idegbajos, szerintem hív hamarosan- nevet

- Remélem is, figyelj lerakom, majd hívlak

- Rendben, várom!- kinyomta

- Mi a helyzet ott?- érdeklődtem

- David idegbajt kapott

- Lehet csak olaj a tűzre, hogy eljöttél

- Figyelj Te kellesz oda, a portugáliai koncerten semmi se volt a helyén, a srácok kiszívták a vérét

- Nem haragszol rám?

- Sosem tudnék- puszil meg- de miért nem mondtad el az nap este?

- Nem mertem és a dolgokon nem változtatott volna

- Dehogynem, sokat

- Mit?

- Nem engedtelek volna el

- Szeretlek- bújtam hozzá

- Mindig és örökké- puszilja meg a fejem búbját

Amíg Bill fürdött összedobtam neki egy gyors ebédet, mikor jött le a lépcsőn telefonált, leért velem szembe és nyújtotta a telefont.

- Tessék- szóltam bele félénken

- Lili remélem tudunk beszélni most- kezdte David

- Persze, hallgatlak