Jó reggelt kedves blog olvasók!:)) Itt a 23. rész! :)

See you again

23. rész

- Nem lesz semmi baj- Tom, aki szintén ugyanolyan ideges volt

- Nem hittem volna, hogy lehet ennyire izgulni- jön ki Georg a mellékhelyiségből

- Akkor azt hiszem már mosdóba se megyek el- Tom

Gustav a fülét bedugva csendesen ült az egyik fotelben és relaxálni próbált.

- Irigylem Gustavot a birka nyugalmáért- csóválja a fejét Bill

- Srácok kezdünk- nyitok be

Ideges kivonultak egymás után, utoljára Bill, megszorítottam a kezét és adtam neki egy gyors puszit, majd elindult ő is a srácok után.

Rájuk adták a mikrofonokat és a füleseket aztán beálltak a helyükre.

Kint kihunytak a fények, a rajongó lányok sikításával együtt felhangzott a Noise kezdődallamai is…

A dalokon kicsit módosítottak, nem mindent játszottak el, hanem az egyiket angolul a másikat pedig németül, David először nem nagyon akarta így, de rájött, hogy a másik variációnak nem sok értelme volt.

A fiúknak a kezdeti idegessége alá is hagyott, amint elkezdték a koncertet, Bill némelyik dal után eltűnt és átöltözni jött, amiben én segítettem neki és amikor nem figyeltek kapott egy két puszit is.

A koncert két és félórára nyúlt el, utána a fiúk hatalmas vigyorral az arcukon jöttek le a színpadról.

- Megcsináltuk- vigyorog Tom és lepacsizott mindenkivel, aki körülötte állt

A fiúk lezuhanyoztak a koncert után és aztán csatlakoztak ők is az after partihoz.

Sorra bontották ki a pezsgőket és mindenkinek az egészségére ittak legalább egyszer, hanem kétszer a teremben.

Ennek a hátránya, hogy hamar kidőltek és már háromkor a kisbuszba beültetetve hazavittük őket.

Tom még a két lábán felment a szobájába, de Bill labilissága miatt nem igen tudott így felkísértem, levettem a cipőjét, kibújtattam a kabátjából és hagytam aludni tovább.

A konyhában hagytam egy levelet, hogy elhoztam Bill kulcsát és mindent bezártam. Beszálltam a kisbuszba és végre én is hazamehettem.

Másnap

A nap sugarai halványan bejutottak a szobámba, megtalálták a függönynek azt az egyetlen kis rését ahol nem ért össze és a falra különféle mintákat rajzoltak. Ezt néztem és elgondolkoztam az utóbbi napokon és heteken.

A sok elhatározás, amivel eljöttem New Yorkból semmi nem jött össze. Bill ugyanúgy az életemnek a része, talán örökre már.

Nagy nehezen felkeltem, belebújtam a kis köntösömbe és lementem a konyhába ott a sok mosatlan edényen kívül semmi sem fogadott. Feltettem a kávét főni és miután elpakoltam mindent a konyhába neki láttam reggelit csinálni. Hagymát pirítottam a rántottához, daraboltam bele egy kis szalámit és végül ráborítottam a tojást. Csináltam egy két pirítóst és megterítettem, főztem teát, kitettem a narancslét és csináltam külön kakaót.

- Nem is tudom mikor fogadtak így utoljára reggelivel- jön le a lépcsőn Ryan és adott egy homlok puszit

- Megérdemled- mosolygok rá

- És mivel?- ül le a helyére és öntött magának kávét

- Rendes bátyó vagy, sőt kezdesz az apaságba is belejönni

- Norinával állatkertbe voltunk tegnap, nagyon jól éreztem magam, majd megmutatom a képeket

- Anyáék nem jöttek?

- Lemondta arra hivatkozva, hogy valami fontos üzleti útja van Apának… tudod a szokásos

- Lehet még jobban is jártatok- szedek neki rántottát

- Szerintem teljesen, megnézed Norinát?

- Persze

Felálltam és felmentem, halkan benyitottam a szobájába, ahol még csendesen szunyókált, így visszamentem a konyhába és megreggeliztem Ryannel.

Az óra már a delet is megütötte mikor elpakoltunk a konyhában. A fiúk még mindig nem adtak magukról életjelet így elkezdtem készülődni és egy óra múlva már úton voltam hozzájuk.

A házban ránézésre semmi mozgás nem volt, benyitottam és az átható kutya szagon semmi más nem fogadott. Lent kinyitottam az ablakokat, megnéztem mi van a hűtőbe, írtam egy listát és szép csöndben elmentem bevásárolni. Mikor beértem a bevásárló központba felhívtam Linát.

- Jó reggelt Linus, nem zavarlak?

- Jó reggelt, dehogyis, miben tudok segíteni?

- Semmiben, csak gondoltam felhívlak, alig tudtok találkozni a héten

- Sok dolgod volt, nem csak neked, hanem nekem is…

- Ma mit csinálsz?

- Fekszek és fekszek és fekszek

- Nem szeretnél eljönni velem Billékhez? Hosszúra sikeredett a tegnap nekik még mindig alszanak és most épp bevásárolok nekik

- Szóval menjek háziasszony játszani?- nevet

- Inkább csak beszélgetni

- Hát jó végül is nincs dolgom

- Nagyszerű szerintem egy óra és ott vagyok érted

- Csörgess meg és megyek is

- Rendben, puszi- kinyomtam

Egy órába telt mire mindent bevásároltam és vagy negyed órába mire kifizettem mindent és rendesen bepakoltam a kocsiba. Útközben még a patikába is bementem fájdalomcsillapítóért egy megérzés az súgta kelleni fog. Mikor elindultam onnan Linát megcsörgettem és mire a ház elé értem már ott várt.

- Szia- köszönt két puszival

- Hello, jó a kedved- vigyorgok rád

- Mindig ilyen vagyok

- Vagy a fenét- legyintek

- Na, jó örülök, hogy láthatom Tomot

- Micsoda remek ötleteim vannak- mosolygok önelégülten

A srácok még mindig nem mutattak semmi életjelenséget, Linával behordtuk a vásárolt cuccokat és megpróbáltunk mindent elrakni a szokott helyére. Lina kint telefont intézett én pedig halkan felmentem a szobákba szétnézni.