Jó reggelt! Itt a 12. rész! :)

 See you again

12. rész

Az este nagyon jól sikerült, bár azt nem tudom, hogy hogyan és mikor kerültem ágyba, de egyszer csak azt éreztem, hogy betakarnak és az öntudatlanságba merültem.

Először kutya vakkantást hallottam, aztán egy pisszegést és ajtócsukódást. Kinyitottam a szemem és egy kék ágyneművel felhúzott ágyban feküdtem, ami határozottan NEM az enyém volt.

- Kérlek ad istenem, hogy nehogy valami szerencsétlen ágyába kössek ki- mondtam a párnák között

- Azért szerencsétlen nem vagyok- lép ki Bill a szobához tartozó fürdőből egy szál törölközővel a csípője körül

- Jézusom- kaptam a fejemhez és felültem, de közben lecsúszott a takaró és örömmel láttam, hogy nem egy szál fehérneműben voltam.

- A pólót én adtam tegnap- ül le az ágy szélére Bill

- Mi is történt pontosan?

- Túl sok volt a vodka a vége felé szerintem és hajnali négyfelé azt mondtad menjünk haza, mert fáradt vagy és rám borultál.

-  Egyet szögezzünk le, ugye nem hánytam?!

- Nem- nevet fel- de nem szálltál ki a házatok előtt, így eljöttünk ide és felhoztalak, kivettem egy pólót neked meg egy nadrágot, de egyedül nem igen ment az öltözködés, így segítettem, de nyugi nem leselkedtem- tette hozzá gyorsan az ijedt arcom látva

- Nem mi?- húztam fel a szemöldököm

- Amúgy is már láttalak

- Az jó pár éve volt és változtam azóta

- Előnyödre mit mondjak- motyogja

- Nagyon gáz voltam?- temettem a kezem az arcomba

- Nem- mosolyog

- A ruháim és a telefonom merre van?

- Ott- mutat a nagy íróasztalra a szoba egyik végébe, ott volt rajta összehajtva a ruhám az ékszereim meg a kistáskám mellett a telefonom

- Ide hozod a telefonom? Kérlek szépen- pislogtam rá

Szó nélkül felállt és idehozta.

- Reggel tíz óta folyamatosan csörög- nyújtja oda

- Istenem- nézem a hívásnaplót- David megfog ölni

- Nem fog, azt mondtam reggel itt hagytad és majd visszaviszem a telefonod később

- Paparazzik nem voltak ugye?

- Nem- rázza a fejét- zártkörű volt teljesen

- Akkor jó- sóhajtok- mennyi az idő?

- Délután három

- Uhh, inkább nem is mondok semmit- dobom le magamról a takarót és Bill mellé ültem- Lina?

- Tom vitte haza kicsit egymásba gabalyodtak- vigyorog

- Meg sem lep- csóválom a fejem – nagyon köszönöm Bill- nézek rá- de tényleg

- Ugyan nincs mit- mosolyog- viszont nem vagy éhes?

- Mint a farkas- kapok a hasamhoz

- Akkor gyere csinálunk kaját- áll fel

- Előbb nem akarsz felöltözni?- nevetek fel

- De, de- indul el a gardrób felé és becsukta az ajtót- szóval akkor csinálunk valami finom kaját- kiabálja ki

- Tudsz főzni?- lepődtem meg

- Hát én nem- lép ki egy pólóban és nadrágban

- Szóval nekem kell főzni

- Dehogyis!- legyint- majd sütni

- Igazán köszi- nevetek fel

- Majd a sütő elintézi, mirelit pizzában király vagyok- indul meg nevetve én pedig mosolyogva utána. - Amúgy te hol aludtál?- kérdeztem lépcsőn lemenet

- Ööö Tomnál, csak reggel jöttem be a fürdőbe nem szeretjük egymásét használni- mosolyog rám

Lementünk a konyhába, én leültem a pulthoz és amíg Bill a pizzához vette elő a dolgokat addig egy kis szőrgolyó jött oda a lábamhoz.

- Hát téged, hogy hívnak gyönyörűm?- hajolok le hozzá

- Scotty- vigyorog Bill a pult mögül- elővettem mindent Te mikkel akarod feldobni?

- Hmm- állok fel- bármit amit Te szoktál

- Csak a sütésbe kell segítened, néha elfelejtem, az időt- pirul el

- Rendben- vigyorgok

Amíg mi a mirelit pizzán dolgoztunk addig egy másik utcában zajlottak az események…

Lina lakásában a ruhák szanaszét voltak dobálva a cipők egymás mellé hanyagul dobva.

A lány az oldalán szuszogva aludt a mellette lévő alak pedig csak figyelte, ahogy a kis tincs, ami a lány arcába lógott minden levegő vételnél, hogy emelkedik meg.

- Utálom, ha alvás közben néznek- motyogja

- Csak nézem milyen szép vagy

- Szar a duma- fordul a hátára

- Az lehet- hajol a lány fölé- de igaz

- Azt hittem leléptél már- löki vissza maga mellé

- Tudni akartam, hogy minden rendbe lesz

- Egy valamit tisztázzunk- emeli fel az ujját- attól, hogy tegnap smároltunk nem jelent semmit

- Tudom- von vállat- és?

- Nincs és, de köszönöm szépen a segítséget, Lili?

- Billel van

- Ajjajj

- Ne aggódj, nem lesz baja

- Tudom, de nem akarom, hogy megint depressziós legyen, Te nem tudod, hogy milyen volt Lili mikor Bill csak úgy se szó se beszéd nélkül lelépett, ha akkor nem vagyunk mi neki a Ryannal akkor most nem is tudom, mi lenne vele…

- Billnek sem volt könnyű

- Ebbe inkább ne menjünk bele

- Akkor minek vállalta a munkát?

- Ryan szerezte meg neki és „túllépett”- mutatta idézőjelbe

- Komolyan?- érdeklődött

- Majd rájössz- ül fel- mekkora kupi van itt

- Nagyon szétdobáltad a ruhákat, de a pólóm remekül áll

- Oh- néz magán végig- tudom, hogy nem feküdtünk le Tom

- Nem akartam ezt mondani, de honnan tudod?

- Akkor nem lenne rajtam meg rajtad se ruha- kacsint

Felállt és ledobta magáról a pólót és belebújt a köntösébe.

- Ezt lehetne most lassabban és újra?- nyalja meg a száját Tom

Közelebb lépett a lány és odasúgta.

- Nem- és elkezdte összeszedni a ruhákat- öltözz fel- dobálja Tomnak oda a ruháit és elment zuhanyozni.